Bertók László

AHOGY HÁTRAFELÉ, AHOGY BETOLAT

Ahogy hátrafelé, ahogy betolat a végtelennek tűnő
parkoló fehér vonalai közé (parcellájába?), ahogy a
visszapillantó tükörben (is) meglátja a rengeteg
ismerős(?) autót, de nem lát egyetlen ismerős arcot sem,
ahogy (ettől-e?, mitől?) hirtelen elbizonytalanodik, hogy
vajon nem előrefelé kellett volna-e beállnia, ahogy
jött, ahogy szokott (ahogy a csomagtartóhoz is
könnyebben hozzáférhetne majd bepakoláskor)…
ahogy ül ott, kezében a kivett indítókulccsal, s azon
tűnődik, hogy vajon mi járt (járhatott) a fejében, amikor
az üres helyet (lyukat?) keresve idáig gurult, s miért a
reflexei (miféle reflexei?) döntöttek helyette(?)…
s ahogy hirtelen a közel másfél méteres sikló jut eszébe,
azt látta így, hátrafelé bemenekülni (bekígyózni) tegnap
az árnyékszék előtti farakásba, miközben a fejét felemelve,
ingatva, nyelvét öltögetve sziszegett, csapkodott feléje,
s ahogy megfeszültek (rettegtek?) mindketten,
s ahogy aztán a családig lüktető félelemből(?) lesben állás,
majd az állat agyonverése következett… s ahogy azóta
összeszűkült a kert, merthogy egy másik sikló is, igaz,
szelíden s érdeklődve csak (mintha
Évát keresné az Édenkertben), már bemutatkozott…
ahogy ösztönösen oldalra fordítja a fejét, s
észreveszi a szomszédos kocsi mellett álló (ácsorgó?)
gyanús alakot (kéregetőt?, parkolóőrt?, temetőőrt?), aki
abban a pillanatban, amikor összeakad a tekintetük,
megindul az ellenkező irányban, megáll, mond valamit
a társának (főnökének?, Szent Péternek?), s ott marad…
ahogy a hullámzó félhomályban itt is, ott is felvillan
egy-egy lámpa (öngyújtó?, gyertya?, csillag?)… ahogy a
gyomrában lapuló, egyre nyugtalanabb s nehezebb golyó
(gombóc?) elkezd föl-le szaladgálni, meg-megakad, de
sem kiköpni (kiokádni), sem megállítani nem képes…
ahogy többször is megpróbálja végiggondolni, hogy
miért is jött ide, hogy kiszáll, bemegy az áruházba,
leveszi a polcról a permetezőszert, a hangyairtót, a
dezodort, a tartósított tejet, a kenyeret, az ásványvizet,
fizet, bepakol… bepakol… s ahogy hirtelen mozdulattal,
mintha mindezt megtette volna már, elindítja a kocsit,
s (mintha temetés után a temetőből) kióvakodik a
dermedt autók (sírhalmok?, a farakás?) közül,
s elkígyózik, -száguld, elmenekülne, ahogy…