Somlyó György

CENTENÁRIUM – PRELIMINÁRIS

Lossonczy Tamás „Párizsi kék szalon”-jának megnyitására

Alig) százéves órjáskisgyerek
ül napestig szűk kuckójában
a nagy költő meredek utcájának
rózsadombi lejtőjén
lába se mozdul
be se járja a járókát
csak babrál rongy papírjai között
míg színes ékkövekké nem hajladoznak
hatalmas ölelő karjai végén
rebbenő vakzongorista artista-kezében
játszadozik a világgal
nem tétre játszik
még játéka a munka már munkája a játék
s amikor senki se látja
felrepül béna lábán
magában hívő
hitetlen Tamás
a rozoga falépcsőn a padlásra
hogy önnön innovatív projektív geometriájában
mindenestül felfordítsa a világot
éppolyanra forgatva le amilyennek ő szeretné
hupikékből tulipirosba
görbéből egyenesbe
föl(ül)rajzolja irdatlan századát
száz év
ezeregy kép
két vaksi szem
egy ember
szűk kuckójában
kereng akár egy kiolthatatlan fénycsóva
az égnek csúfolt semmiségben