Horváth Elemér

EVENING LAND

csillagok közé nyújtják meztelen
karjaikat az erdő gallyai
kőfalon repkény aluszik sötét
gondjaival bajlódik a bogár

horizonton birodalmi tüzek
s falusi kocsma ég magányosan
vackán a vándor átfordul megint
s virrasztóan behúnyja a szemét

kései autó fut át a hidon
fénynyaláb söpör kóbor bokrokat
kertek alatt istenfélő kezek
viszik hazájába az idegent