Falcsik Mária

EGY UTAZÁS KÉPEI

Utazás

köröttem bíztató táj
szelíd mosolyt fakasztó
az égen szárnyas oltár
alatta kis halastó
tudom hogy jó erő hajt
röpít megint utánad
akárha fontos tárgyat
feledtem volna nálad
egyetlen drága holmit
mi nélkülözhetetlen
az út kanyarnyit fordít
körűl a térmaketten
alant a keskeny sávban
derűs aránytalanság
égboltnyi árvaságban
kicsinyke lombtalan fák
sorjázó sánta törpék
torlódnak botladozva
a vágtázó tükörkép
tempónkat sokszorozza

Megyek utánad

barnáll a lomha síkság
kitágult ég alatt
egyetlen nyugtalanság
mint táncoló alak
távol fölgyújtott tarlón
vöröslő láng szalad
nyomába csillapítón
terül szelíd salak
mosoly bujkál a tájban
bennem meleg szavak
mindenben furcsa báj van
megyek hogy lássalak

Egy utazás képei

út menti tóba hullt pénz a sok kis szürke hullám
nem tartom lásd a törvényt ha százszor is tanulván
barázdás földbe száradt a künn hagyott lucerna
a nem-vagyok-sehol-sem játékot játszom el ma
magát ismétlő jármű iramlik vadvizekben
nem látszom kóricálok nagy-ellenőrizetlen
hollandi kép a tájék borongó delfti vászon
vonat nyomát keresném lehajló láthatáron
az égen robbanásnyom rögzülve megmeredten
kiterjedt angelus-szárny alatta mind a ketten
feszül a szárnyak íve szabályos V alakban
itt vagy tapinthatólag alig vagy láthatatlan