Perneczky Géza

A FÖLDSZÍNŰ ORSZÁG

A földszínű ország kormányzója maga is agyagszínű. Idősebb emberek a miniszterei. Kedvenc foglalkozása a szórakozás. Van egy kedvenc zeneszerzője is, ez térdig porban áll, és énekel. Minden szám után nevetve kezet ráz a kormányzóval.
Különben az ország nem feltűnő. Forró hagymalevest kínálnak az asszonyok, kenyér helyett káposztalevelekkel. A férfiak a sárgaréz trombitájukat használják kanálnak, azzal szürcsölnek. A zeneszerző közben külföldön jár, és egy ajándékba kapott fekete személykocsit hoz haza magával. A kormányzó látja az autót, majdnem el is kobozza, de aztán győz benne a műveltség, és inkább maga is külföldre utazik. A lányok földig érő szoknyában forognak, és ha tehetik, elszédülnek.
A földszínű ország májusban almavirágzik. Kaszálják a füvet, vágják a rozsot, nyesik a kezet-lábat, tövig. Sárgás nedv folyik az emberekből – a Bibliában az áll, hogy vizelet. Gyertyát kell gyújtani a halottakért, imádkozni a kenyérbe sütött végtagokért, böjtölni a virágok színéért. Barna színűek a virágok.
A földszínű ország feledékeny. Csak tegnap volt hétfő, és máris csütörtököt mondanak. Kifelejtették a többi napot. Csak a vasárnap marad emlékezetes. Akkor feketébe öltöznek az emberek, és a földszínű ország egy napra kifényesedik, mint a fekete sár. Az ökröknek is megengedik, hogy kisétáljanak az istállójukból.
A földszínű országnak nincs vége. A hegyek után az alföldek jönnek, s az alföldek után megint csak hegyláncok. A hegyvidék azonban nem magas, inkább mély. A völgyekben, ahol különösen mély, ott laknak ugyanis az emberek. Az alföldek jóval magasabbak. Itt olyan messzire látni, mint a legmagasabb hegytetőkről. A hegyek sárgák, az alföldek zöldek. Az emberek szürkék.
A vonat soha nem érkezik meg, de sok állomáson cammog keresztül. Lassan megy a vonat, az utasok menet közben ugrálnak föl-le az állomásokon – szükségtelen hát, hogy megálljon, pláne, hogy megérkezzen. Igaz, egyes vonatok viszont mindig állnak. Az emberek ezekre is felszállnak, majd egy idő után újra leszállnak róluk. Ilyenkor azt mondják: – Megérkeztünk.
Az utóbbi időben keresett cikké váltak az üvegpoharak. Ezekből isszák a konyakot. Minden évben egy pohárnyi jut belőle a lakosságnak. A konyak földszínű, kissé zaccos. Az alját a gyerekeknek adják. A felnőttek nem isszák a zaccot, hanem kiköpik. A gyerekek megrágják, és csak utána köpik ki.
A földszínű országban mégis a szimfonikus zenekar a legfontosabb. Csak kevesen olvasnak kottát, így hát tekintélynek örvend. A zene az egyetlen dolog, amit nem borít agyagos vakolat. A muzsikusok szerint a zene piros, és fehér alsószoknya van alája kötve. Azonnal izgalomba jönnek, ha zenét látnak. Az asszonyok azonban csak kedvesen vihognak, és ha táncolnak, odavágják a sarkukat a padlóhoz, és félig fölemelik a szoknyájukat. Erős a folklór.
A kormányzó még egy pohár konyakot kér, és mielőtt kiinná, az udvarra terel minden autót. Az udvar nagy, az autók lassan süllyednek el a mély sárban.
Szerte a földeken közben barnára érik a dohány. A földszínű ország a dohányból él. A külföldre szállított dohánylevelekért hozzák az új autókat. Az autók elsüllyesztését nevezik aztán fogyasztásnak. A külföld messze van, és csodálkozik.