Határ Győző

A ZUHOGÓNÁL

Bodor Bélának

csak elgondolni – kimondani is
alig merem én:
itt sínylődöm senyvedek a szikla-
szakadék peremén

ahogy alólam felásít a bőgő
halálveszedelem
amilyen ingerkedve ismerkedik
évődik velem

ezt a csak alig vonalnyi pontnyi
szakadékperemet:
csigamód belézsugorodva belakom
életteremet

térdem hegyét begyűröm csikasz
horpaszomba
a félsz hétrét görnyeszt és beleáll
tökömbe faszomba

tíz körmömet a záporverte lap-
sziklába vásom
már semmiben semmiben nincs meg-
kapaszkodásom

alulról felzubog a nyársaló szikla-
szurkákkal teli árok
a torok örvényesébe ahová majd alá-
kalimpálok

az a hulla ott az én vizihullám a víz
az én ölő vizem
– így vegetálok a hullás belehullás
rémképeiben