Szepesi Attila

EGY CSAVARGÓRA

E csempe-orru, sebhelyes arcu vén
szatír nevét se tudja. Hazátlanul
ődöng a város éjjelében.
Merre-hová, sose tudja. Árkok

botlasztják útját, drótkeritések és
roncstelepek, hol tört ligeten s szemét-
halmok között kutyák tenyésznek.
Van maradék bora, pár falatja.

Emléke rég nincs. Kushad a földre. Néz
a ködgomolyba. Hallja a távoli
rikácsolást meg fékcsikorgást.
Rőzse-tüzén cigarettacsikkre

rágyújt és hosszan nézi az éjt, ahogy
köré csapódik. Rákveres, elfutó
lángok bolyongnak tömpe orrán,
füstkarikák vizenyős szemében.