Szepesi Attila
EGY CSAVARGÓRA
E csempe-orru, sebhelyes arcu vén
szatír nevét se tudja. Hazátlanul
ődöng a város éjjelében.
Merre-hová, sose tudja. Árkok
botlasztják útját, drótkeritések és
roncstelepek, hol tört ligeten s szemét-
halmok között kutyák tenyésznek.
Van maradék bora, pár falatja.
Emléke rég nincs. Kushad a földre. Néz
a ködgomolyba. Hallja a távoli
rikácsolást meg fékcsikorgást.
Rőzse-tüzén cigarettacsikkre
rágyújt és hosszan nézi az éjt, ahogy
köré csapódik. Rákveres, elfutó
lángok bolyongnak tömpe orrán,
füstkarikák vizenyős szemében.
