Kicsi Sándor András

A CSIGA ÉS A KUKAC

Ami az egyiknek egér, a másiknak macska

Napjaink legtalányosabb kérdései közé tartozhat, hogy mi lehet az a valami, amit a szerbek a ’bolond a’ és a ’majom’ vagy a ’majom a’, a lengyelek a ’cica’, a ’disznófül’ és a ’majom’, a törökök a ’rózsa’, a görögök ’kiskacsa’, a kínaiak a ’kisegér’, a dánok, norvégok és svédek az ’ormány a’ jelentésű kifejezésekkel jelölnek. A megfejtés, a @ jel az internet és különösen az e-mail terjedésével különös figyelmet érdemel. Például az info@netlingo.com cím legsemlegesebb kiolvasása angolul info at netlingo dot com, magyarul valószínűleg a legáltalánosabb infó kukac netlingó pont kom.
Nyírő András többé-kevésbé szellemes és hasznos, de mindenképpen úttörő számítógépes kifejezésgyűjteményében a következő címszót írta: „csiga @ jel az emilben. Kevésbé elegánsan: kukac, vagy közönségesen hülye a, a műegyetemista körökben: kacsma. A betiltott vörös csillag után a haladás új szimbóluma. Ahol a betűt látunk, cseréljük reflexszerűen kukacra: CyberC@fé, altern@tív, satöbbi. Telefonban ne mondjuk kukacnak, bejglinek, mert viccnek gondolják, hanem angolosan »at«-nek, ahogy azt New Yorkban ejtenék, és közben lelki szemeinkkel lássuk: csig@. Macintoshos környezetben lehet alma is”. (Internetto zsargon. IDG, 1997. 25–27.) A félreértések elkerülésére tegyük hozzá, a @ kiolvasására eddig nem regisztrálták sehonnan az ’alma’ jelentésű szót; az jel a Macintosh avagy Apple (’alma’) számítógépes, bizonyos értelemben eretnek világában volt használatos, úgynevezett menüjelként és márkajelként is. (Mindkét értelemben vett használatát valamelyest őrzi is.)
A @ jel az angolban tulajdonképpen az at prepozíció rövidítése, ejtése: [ćt-sain], kiírva at sign, ’at jel’. (Ugyanígy szokás például angol nyelvterületen a latin et rövidítésére az & és az & jeleket használni, s kiolvasva ez and ’és’; a jel neve ampersand, az angol and és a latin per se ’magában álló’ szókból. Egyébként állítólag a laikusok világszerte előszeretettel keverik össze az & és a @ jeleket. A @ jel (s egyben az at prepozíció) használata az árucikk nevét és a darabonkénti árat vagy értéket, illetve újabban az e-mail címekben a felhasználó nevét és a szolgáltató nevét választja el. Az Amerikai Egyesült Államokban (és egyáltalán angol nyelvterületen) a @ sokáig elsősorban az ár jelzésére volt használatos, például: Today’s Special – 5 lb. potatoes @ $1 (’Mai különlegességünk – öt font burgonya egy dollár’). A @ jel az angolban valószínűleg francia eredetű, s az ŕ prepozíciónak az angol at prepozícióhoz hasonló, árjelölő használatára vezethető vissza. A @ jel neve korábban angol nyelvterületen commercial a ’kereskedelmi a’ (esetenként business a) volt, s a legkorábbi amerikai írógépek billentyűzetén is szerepelt. (Állítólag a jel ilyen használatának régi hagyománya van másutt is, például Svédországban.)
A @ jelnek több eredettörténete van. Amelyik legkorábbra visszavezeti, az a latin ad prepozíció középkori (talán már VI–VII. századi) ligatúrájának tartja. Mindenesetre nehéz megállapítani, hogy melyik az az első előfordulás, ami már kielégítően megfelel a jel ábrázolása elégséges kritériumainak. Állítólag az olaszok már 1536-ban használták a @ jelet az anfora mértékegység jelölésére. (Szabályos poliszémiával már az olasz előzményében, a latinban is az amphora ’bor tárolására szolgáló korsó vagy hordó’ és ’űrmérték’.) Ugyancsak használták az olaszok a nagy A betű helyett is ezt a jelet. Mindenesetre egy velencei írómester, bizonyos Augustino mintái között valamilyen értelemben 1565-ben szerepel a jel.
Egy következő eredettörténet a spanyol és portugál arroba súly- és űrmértéket jelölő arab jövevényszó rövidítésére vezeti vissza a @ jelet, mely legkorábbról Granada piacáról adatolható 1555-ből, majd általános lett a spanyol, portugál és később francia marha- és borkereskedők használatában, szilárd és folyékony dolgok mérésére, körülbelül 10 kilogramm vagy 15 liter értékben. A franciáknál a @ jel kiolvasására több megoldás létezett: ar(r)obas (az s ejtésével), ar(r)obe, ar(r)obace, ritkán ar(r)obasque, hivatalosan commercial a.Németországban a @ jelet jogi szövegekben ’ellen’ értelemben, a contra rövidítéseként a XVIII. századtól használták, például Maier @ Müller.Az e-mail terjedése tette világszerte ismertté a jelet, s az eredettörténet szerint Ray Tomlinson amerikai programozó és hacker 1972-ben kezdte el használni címjegyzékekben, mivel a jel tulajdonnevekben nem fordult elő.
A @ jel kiolvasására az e-mailbeli terjedésével számos nyelvben állatnevek vagy állatok testrészeinek nevei használatosak, olykor ételnevek (mégpedig spirált, tekercset formázó ételekéi), s a legtöbb nyelvközösségnél egyelőre nincs (vagy csak frissen van) kanonizálva a kiolvasás. (A jel kiolvasásáról, illetve eredetéről szóló fejtegetéseimben jelentős részben támaszkodtam a Tajvani Egyetemen nyelvészetet tanító amerikai Karen Steffen Chung, illetve Hanno Kühnert német kultúrtörténész internetes oldalaira.) A magyarban a Nyírő említette alternatívák, riválisok közül az ezredfordulóra a kukac tűnik sztenderdizálódni, mégpedig talán jelentős részben az egyik vezető kereskedelmi televízió, az RTL Klub műsorvezetőinek, bemondóinak névhasználata nyomán. A kukac kiolvasására nem tudok megfelelőt (bár állítólag a thaik is valamiféle féregnek vagy inkább féregszerűen kacskaringós betűnek említik), a Nyírőnél 1997-ben még címszóként szereplő csigára azonban igen: a franciák egy részénél escargot és az olaszoknál chiocciola ’csiga’ használatos. (A csiga, snail a brit angolban is szórványosan használatos, állítólag a koreai is hasonló kifejezésmóddal él, s ez az egyik legáltalánosabb – később még említendő – héber kiolvasása is.) A franciában szokásos még az arobase vagy arobasse is, amely az említett spanyol és portugál arroba szóval (illetve valamelyest talán az angolos business a ’kereskedelmi a’) kifejezéssel van kapcsolatban. A spanyoloknál, portugáloknál, katalánoknál az arroba kiolvasás a legáltalánosabb, de a katalánoknál az ensaimada ’spirális alakú süteményféleség’ is szokásos. (A Nyírő említette variánsok közül a hülye a és a bejgli is rendelkezik más nyelvbeli megfelelőkkel.) Mindenesetre a magyarban a kukac mára szinte kanonizálódottnak tekinthető, s a számtalan számítógépes, e-mailen terjedő vírus egyike a nemzetközileg is jegyzett, magyarországi eredetű kukac.
A @ jel kiolvasása a hollandban apestaart ’majomfarok’ vagy apestaartje ’majomfarkinca’ (a -je kicsinyítő); a frízben apesturtsje; a finnben apinanhäntä, szintén ’majomfarok’. A finn nyelvközösség ezenkívül több megoldással él: kissanhäntä ’macskafarok’, miuku mauku ’macskanyávogás’, miau merkki ’miau jel’. (A svédeknél is szokásos a ’macskafarok’ és a ’macskamancs’, a lengyeleknél is a ’cica, macska’ jelentésű kifejezésekkel való kiolvasás.) A finnben hivatalos, régi neve taksa, magyarul is ’taksa, tarifa, díjszabás’, de ez utóbbi kiolvasás az e-mailben használatos jelre nem szokás.
A jel német nyelvterületen (nemcsak Németországban, hanem Ausztriában és Svájcban is) legáltalánosabb (sztenderdnek tekinthető) kiolvasása Klammeraffe (’pókmajom’, szó szerint nagyjából ’csimpaszkodó majom’). A Klammeraffe érdekes módon a német szólásokban kitüntetett, szólásokban gyakran a magyar pióca és ez utóbbinak angol megfelelője, a leech használata hasonlít rá: Tapad, mint a pióca, He grips like a leech. A hosszú farkú (farkát mintegy ötödik végtagként használó) Atales nem tagjai: A. belzebuth (Brazília, Kolumbia, Ecuador, Peru, Venezuela), A. fusciceps (Panama, Kolumbia, Ecuador), A. geoffroyi (Mexikótól Panamáig, Kolumbia északnyugati részéig), A. paniscus (a Guayanák, Brazília, Peru, Bolívia). A németeknél ezenkívül, ritkábban használatos még az Affenohr (’majomfül’), Affenschwanz (’majomfarok’), sőt a pedáns at-Zeichen (’at-jel’) kifejezés is. Külön az osztrákoktól regisztrált még az Ohrwaschel ’fülkagyló’ szó.
A majommal való kiolvasás természetesen nem német privilégium, a @ szerbül majmun ’majom’, bolgárul majmunsko a ’majom a’ vagy majmunka ’majmocska’, s hasonló kifejezéseket regisztráltak a szlovénből és a lengyelből is. Az oroszoknál talán a legáltalánosabb kiolvasás a sobac(ka ’kutyus’, a görögöknél papáki ’kiskacsa’ (kicsinyítővel, mint a német Entchen és az angol duckling) – tehát a diminutív képzőkkel ellátott állatnevek is gyakoriak. A kínaiban (mandarinban) a kiolvasás általában xiao3lao3shu3 ’kisegér’ vagy lao3shu3hao4 ’egérjel’. (A lao3shu3 egyébként egyszerre ’egér’ és ’patkány’ jelentésű.)
Az egyik dán kiolvasás grisehale ’disznófarok’ (ugyanígy a norvégban), de a snabel a ’ormány a’ is szokásos, s az utóbbi a norvégban és svédben is megvan, a svéd nyelvszövetség is ajánlja. (A snabel a dánban, norvégban és svédben mást jelent, mint német megfelelője, a Schnabel ’csőr’.) A svédben szokásos még a gasztronómiai eredetű kanelbulle ’fahéjtekercs’. A norvég másik, talán az előzőnél elterjedtebb megoldása alfakrřll (az ř ejtése ö, angol megfelelője alfa-curl).
A héberben zoológiai és gasztronómiai eredetű kifejezések vetélkednek: a shablul ’csiga’ és a nyilvánvalóan askenázi (jiddis) eredetű strudel ’rétes’.
A cseh és szlovák kiolvasás leggyakrabban zavinác( ’göngyölt hering’ (németül az étel neve Rollmops). Mindenesetre a héber rétes, a svéd fahéjtekercs, a cseh és szlovák göngyölt hering, a katalán ensaimada, sőt talán még a lengyel disznófül és az orosz kerek kétszersültet (valamiféle kekszet) jelölő szó arra utal, hogy a @ kiolvasásában a gasztronómiai asszociációk közel olyan jelentősek, mint a zoológiaiak.
Végezetül az is megemlíthető, hogy angol nyelvterületen sem egészen általános az at. Egyes angoloknál a @ a nevetés (laughter) szimbóluma, másoknál pedig kiolvasása whirlpool ’örvény’ stb.