Hans Sachs

SZENT PÉTER MEG A ZSOLDOSOK

Mann Lajos fordítása

Kilenc szegény zsoldoslegény
koldulva élt más kenyerén,
mivelhogy kitört a béke.
Egy szép nap aztán az égbe
vonult fel a kilenc zsivány,
s bezörgött a menny kapuján:
ők koldulni szeretnének.
Szent Péter, a jámbor lélek,
látván, milyen nyomorultak,
mindjárt szólott is az Úrnak:
„Uram, itt egy rongyos csapat,
engedd be, hadd kolduljanak
olyan ágrólszakadtak mind!”
Mondá az Úr: „Várjanak kint!”

’Hogy a zár csak nem nyikorgott,
zúgott a zsoldos nép, morgott:
„A kutya szakramentumát!”
Nem ismervén ezt a danát,
Péter imádságnak vélte,
s az Urat csak nem kimélte:
„Kedves Uram, újra kérlek,
ereszd be e szegény népet:
hallod, mily jámboran kérlel!”

Szólott az Úr: „Ejnye, Péter,
de nagyon megbuzgólkodsz most!
Ismered is te a zsoldost!
Ha őket ide behoznád,
szűkké válna a mennyország.”

De Szent Péter csak nem maradt:
„Ó, mutasd meg irgalmadat!”
„No jó – mondá az Úr –, legyen,
de aztán ne sírj ám nekem,
te lásd, hogy’ üt ki a dolog!”

Szent Péter felvidámodott,
és a bandát beengedte.
Ahogy az beért a mennybe,
ki-ki koldulni ment tüstént.
Mikor összeszedtek kis pénzt,
lekucorodtak egy téren,
s kártyázni kezdtek serényen.
Negyedóra se telt még el,
röpült a lap szerteszéjjel,
s ordítoztak, ki nyert, ki csalt.
Addig növelték a ricsajt,
hogy a végin kardra kaptak,
tajtékozva összecsaptak,
s váltig vitatván a játszmát,
egymást föl-le hajkurászták.
Látva Péter, mit művelnek,
ment, és kezdé az intelmet:
„Mennyben mertek dulakodni?
Pokolra valók vagytok ti!”

Azok sandán végigmérték,
s ütni kezdték… ahol érték.
Futott a szegény öregje,
s loholt az Úrhoz lihegve,
sorolta a történteket.
Szólott az Úr: „Úgy kell neked!
Nem megmondtam jó előre,
mily népség ez, mit várj tőle?”

„Így volt, Uram – mondá Péter –,
ha fölértem volna ésszel!
Bezzeg megtanultam jól most,
mért ne eresszek be zsoldost!
Csakhogy ezek már benn vannak…”

Mond az Úr: „Szólj egy angyalnak,
vegye elő trombitáját,
menjen a menny kapuján át,
s fújjon odakünn riadót!”

Megfogadta Péter a szót. –
Ahogy a riadó harsan,
fut a zsoldos nép ki gyorsan,
mint akit az ördög üldöz,
vélvén, várja künn a kürtös.
Szent Péter meg csak ezt várta,
a mennykaput kulcsra zárta.
Zsoldos azóta se megy be
mutatóba sem a mennybe…
E kis tréfán jót mulathatsz,
s nem sért: ezt reméli Hans Sachs.

1556. május 19.