Hans Sachs

AZ ÚR, SZENT PÉTER MEG A LUSTA PÓRLEGÉNY

Mann Lajos fordítása

Csodás dolgot mondok mindjárt! –
Mikor az Úr még itt lenn járt,
Ő meg kísérője, Péter
egy nagy átalúthoz ért el,
s töprengtek, hogy merre tovább.
Észrevettek egy körtefát,
s hogy alatta, az árnyékban,
egy pórlegény hever vígan;
olyan, ki ott lóg, hol lehet,
s jókat ásít munka helyett.
Rászólt az Úr, s tudakolta,
melyik út visz Jerikóba.
Az, illendő feleletre
lustán, fél lábát emelte,
és egy ól felé mutatott:
„Arra vezet az utatok.”
Majd átfordult túlfelére,
dudvát rakott a fejére,
s tán még fél perc se telt bele,
hortyogott, mint egy vén gebe.
Tovább járván a vidéket,
most egy szántóföldre értek,
min egy pórleány sarlózott,
s látták, úgy hajtja a dolgot,
hogy az orcája merő víz.
Megkérdezte az Úr őt is:
„Mondd, leányom, Jerikóba
ez út visz? Letértünk róla?”

Jött a készséges felelet:
„Uram, már rég letértetek.”
S mit sem bánva a fenn tűzőt,
visszament vagy három dűlőt
vélük: „Tessék, ott a jó út!”
Azzal máris sarkon fordult,
ment a dolgára szaladva,
s folytatta, hol abbahagyta.
Szólt Szent Péter: „Ó, Mesterem,
jóságodat rég ismerem,
jutalmazd meg e derék lányt,
amért velünk ily szépen bánt:
adjál neki derék férjet,
aki mellett könnyen élhet!”
Felelt az Úr: „Figyelj, Péter!
Gondolom, még jól emlékszel
a mai legényre: nos hát,
azt adom neki, a lustát:
ővele kell majd élnie.”
„Jaj, Uram, azt ne tedd vele!
Ne ő legyen a jutalma,
könyörülj meg, Uram, rajta!
E lány nem ezt érdemelte!”
„Ej – szólt az Úr neheztelve –,
te azt honnan is tudhatnád,
mire jó az ily házasság!
Ha nem ezt a lányt veszi el,
elzüllik az a siheder,
s akasztófa lesz a vége.
A lánynak meg égig érne
gőgje, hogyha oly férjet kap,
aki mellett hancúrozhat.
De ezzel arra nem lesz mód,
s mindkettővel így teszek jót.”

Ne felejtsd el, te férfi, nő,
az Úr mily két különböző
félnek köti egybe sorsát:
egymás terhét hogy hordozzák,
megosszanak bút, örömet,
s tisztességesen éljenek!
Hirdeti a közmondás rég,
hogy a házasság ajándék.
Van benne rossz, van benne jó,
de az mind az Úrtól való.
Ha ő segít, jól választasz
házastársat – mondja Hans Sachs.

1556. szeptember 10.