LAPOK A „MINDENES KÖNYV”-BŐL.

TOLNAY KÁROLY LEVELEZÉSÉBŐL ÉS NAPLÓFELJEGYZÉSEIBŐL (II) Közreadja Lenkei Júlia

Németh László
Ahogy televíziós interjújában elmesélte, Tolnay évtizedeken át folyamatosan figyelemmel kísérte a magyarországi kulturális élet eseményeit. „A könyveken keresztül, a folyóiratokon keresztül igyekeztem fenntartani a kapcsolatot a nyelvvel, amely különben még eleven volt bennem” – mondotta. A hagyaték őrzi nem egy folyóirat-előfizetés vagy könyvmegrendelés eredeti dokumentumát, számlákat, szállítóleveleket, egyebek közt például a Válasz párizsi előfizetésének visszaigazolási papírját is. A magyar nyelv fenntartásának médiuma volt a levelezés is, Magyarországról ebben az időszakban elsősorban Ferenczy Noémivel, Fülep Lajossal és Kerényi Károllyal. Kerényivel nemcsak intenzív szellemi együttműködés jött létre, nagy szakmai beszélgetésekkel és levélváltásokkal, több közös utazással egyebek közt, de az örökké aktív Kerényi konferenciaszervezői és szerkesztői minőségében is állandóan nógatja Tolnayt. Fülep, akivel, túlnővén mesterén, most már gyakran nem ért egyet, akinek indulatai többször feldolgozhatatlanok számára, de akinek véleményére haláláig kíváncsi, egyebek közt közreműködött Tolnay két világháború közti harmadik magyarországi publikációjának menedzselésében (amelyet aztán a hetvenes évekig nem követett újabb). A pécsi Pannónia Könyvtár keretében megjelent La Peinture hongroise contemporaine című belgiumi előadásról van szó. A levelezésből kiolvasható, milyen sok energiát fektetett Fülep a dologba, azt mégsem bírta szegény megakadályozni, hogy utolsó pillanatban két képet össze ne cseréljenek. A cikk magyar változatban való megjelentetését a Magyar Művészet folyóirat tervezte, ez azonban nem jött létre, s hogy azóta-e vagy egy későbbi fordítás eredményeképpen, nem tudható, kinek a munkájából, esetleg maga az eredeti fogalmazvány tisztázata: tény, hogy a hagyatékban ott van A mai magyar festészet gépelt magyar szövege, Tolnay tollas korrekcióival (a javításokból, melyek a francia jegyzetekhez képest jelölnek változtatásokat, valóban úgy tűnik, ez a későbbi szöveg) várja a megjelenést: tudomásunk szerint máig nem látott napvilágot.
Ennek a cikknek az ajánlása: „Németh Lászlónak baráti szeretettel”. Németh Lászlót ugyancsak Fülep Lajos ismertette össze Tolnayval. 1934. november 18-án így írt Tolnaynak: „…nagyszerű fiú ez, csak a munkájának s családjának él, önzetlen az önfeláldozásig, abszolút tiszta és becsületes. Nagyon örülnék, ha maguk egyszer összekerülnének, azt hiszem, összepászolnak”.
A Tolnay-hagyaték két üdvözlőlapon kívül hét levelet, illetve postai levelezőlapot őriz (köztük nem egy ceruzával írva, hogy az évtizedek múltával ne csak elmosódjék
a szöveg, de lehetőleg a postai pecsét is eltakarja, hogy a filológus jól megkínlódjék a kiolvasásával), egymás viszonylagos közelségéből, abból a történelmi pillanatból vagy pillanatsorozatból – 1936 nyara és 1938 vége, 1939 eleje között –, amikor Németh László úgy érezte: el kell hallgatnia, majd hamarosan mégis újra meg kellett szólalnia. Későbbről a rendelkezésre álló anyagban nem maradtak fenn levelek.

1.
1936. aug. 1.

Kedves Barátom,
nagyon megörültem lapodnak. Sajnos, nem ismerem munkásságodat annyira, mint te az enyémet, de kétszeri találkozásunk után úgy érzem, hogy azok közé az emberek közé tartozol (nem sok ilyen van), akik korunkban meglehetősen anakronisztikus barátságkötő hajlamom (Kazinczyék idejében ez volt a szép!) ma is igazolják. Illyéssel nagy szeretettel emlegettünk azóta is, bizony nagy öröm volna, ha Párizs új felfedezésénél (1928-ban nagyon süketen lődörögtem ott) ti lehetnétek kalauzaim. Ha Franklinnál megjelenő könyveim mint árucikkek is beválnak, talán kötnek velem olyan szerződést, amely fölszabadít iskolaorvosi munkámból, s akkor legalább a téli hónapokat külföldön tölteném, a nyarat – a farmon. Most egy nagyobb regényt fejezek be, kb. 500 oldal lesz, azt hiszem, a Ferenczi [sic] Noémiról szóló tanulmány írójának jobban fog tetszeni, mint a Gyász.31 (Köszönöm a könyvet, nekem megvolt ugyan, de nem kemény kötésben s nem aláírásoddal.) Nagyon szeretném, ha te, aki annyira madártávlatból nézed, amit csinálok s csinálunk, figyelmeztetnél hibáinkra. Olyan ember egy-két szava, akit sem pályatársi féltékenység vagy hiperlojalitás, sem érdek, sem gyűlölet nem fűz hozzám, csak a szemlélődő jóindulat, többet érhet az itt megjelenő cikkek százainál. Nem volna utolsó az sem, ha egyszer a látogatásaid során megismert magyar életről írnál a Válaszba, persze megértem azt is, ha munkádtól ilyesmire nincs kedved elugrani. Kérlek, hogy ha munkáid jelennek meg s teheted, küldd meg őket.
Szeretettel köszönt barátod:
Németh László

2.
Levelezőlap
M. Charles Tolnay
Paris
3 rue des Saints Pčres 6e
Pecsét: 1936. nov. 9.

Kedves Barátom, bizonyára megütődtél, hogy leveledre, kártyádra, nagy fogadalmaink után, nem válaszoltam. Meg akartalak lepni: úgy volt, hogy a Válaszban nov. 1-jével Levelek külföldre címmel cikksorozatot kezdek, melynek meg nem nevezett címzettje s inspirálója te lettél volna. A Válasz sorsa azonban oly bizonytalan, hogy a sorozatot csak jan. 1-jén kezdem el, ha ugyan átmegy a jövő évre a folyóirat. Párizsba sajnos nem mehetek ki, állás, pénz, irodalmi kötelezettség nem engedik. Szó van róla, hogy télen egy hónapot Olaszországban töltök. Nem tudom, sor kerül-e erre is, ma éjszaka hosszabb sínylődés után angina pectorisos (szív) rohamot kaptam. Úgy látszik, most fizettet a Tanú s a „heroikus lendület”. Ezt a lapot is ágyban írom. Sok szeretettel ölel

Németh László
Budapest, Törökvész út

3.
1937. jan. 20.

Kedves Barátom,
illett volna szép karácsonyi ajándékodat megköszönni (ez volt az egyetlen nekem szóló a karácsonyfa alatt), de nagyon fekete napokat éltem át, egy elektrokardiográfiai lelet párkavonala vagy -fonala életem gyors végével fenyegetett. Most kissé jobban vagyok, az orvosi gépnek úgy látszik nem volt igaza, s különben is sok minden megoldódott, amitől az utolsó hónapokban szenvedtem. Anyagi helyzetem is javulóban. A Nemzeti lekötötte a Tanúban megjelent színdarabom,32 s jövőre, kifizetve házadósságaim, nem kell iskolaorvoskodnom. Az a tervem, hogy Olaszországba vagy délfrancia vidékre telepszem le, akkor remélem, veled is hónapokat tölthetek együtt.
Levelek külföldre című sorozatomat, épp betegségem miatt, sajnos el kellett halasztanom, valószínűleg csak nyáron írom meg most már. Nagyon keveset, kortyokban tudok dolgozni, s ami erőm van, szerződéseim szívják föl.
Jólesne, ha valami hírt vehetnék rólad. A Tanú jár neked? Az utolsó számot elküldetném, ha nem olvastad, egy helyen téged is említlek.
Szeretettel ölel
Németh László
Budapest, 1937. jan. 20-án

 

4.
Képeslap: firenzei látkép
M. Charles Tolnay
Paris
3 Rue des Sts Pčres
Pecsét: 1937. március

Kedves Barátom, háromhetes olaszországi tartózkodás után innen a távolból küldöm üdvözletem. Nagyon valószínű, hogy június-júliusban két hetet Franciaországban töltök, utána egy hónapot Rómában. Talán sikerül találkoznunk. A Bűnről írt soraidért sok köszönet, idehaza úgysem értették meg. Szeretettel ölel
Németh László

5.
D. n.33

Kedves Barátom, rég illett volna válaszolnom, de biztosat akartam írni párizsi utam felől. Sajnos, ma megtudtam végre, két hónapi hitegetés után, hogy semmi sem lesz belőle, a két ajánlott iskolaorvos közül csak az egyiknek a kiküldetését engedélyezte a tanácsnok, s az, gondolhatod, nem én vagyok. Mint magánember pedig ki nem mehetek, nyakig ülök az adósságban. Így hát nyári találkozásunk elmarad, ha csak te le nem jössz Budapestre. Akkor okvetlen értesíts, egész nyáron Felsőgödön vagyok. A címzésnél nevem és a község neve elég.
Különben nem sok újat s különösen nem sok örvendeteset írhatok magamról. Betegségem hol jobban, hol kevésbé szorít, de egészen el nem enged. A Tanú, mint jeleztem, megszűnik. Ha a nyomda nem olyan rendetlen, rég kinn kellene az utolsó számnak lennie. Berzsenyi-könyvem utolsó oldalait írom, de csak az ősszel jön ki.34 A nyaramat egy nagyobb regény első kötetére szánom. Ez már alighanem az Athenaeumhoz kerül, mert a Franklinnal nehéz megegyeznem a jövőre.35 Épp most érkezik hozzám Kerényi Károly, az ő üdvözletének a tolmácsolásával zárom levelem.
Szeretettel ölel:
Németh László

6.
Levelezőlap
Monsieur Charles Tolnay
Paris
3 Rue des Sts Pčres
Pecsét: 1937. júl. 27.

Kedves Barátom, a Bosch-könyvet36 s lapodat megkaptam. A könyvvel kedvet csináltál, hogy azoknak az időknek az íróit olvasgassam. Ha VII. Gergely-drámámat s regényem első kötetét elkészítettem, talán jut időm, hogy írjak róla, Kerényi Apollonjával37 s még néhány hozzám közel álló ember könyvével együtt. Kritikát nem írok többet, nincs értelme, s különben sem vagyok elég indulatmentes hozzá, épp ezért szeretnék olyan keretet választani, melyből az derül ki, hogy itt egy barát ír barátjai témájáiról [sic], melyek tőle távol esnek, de a személyes érdeklődés látóhatárába hozta őket. Hisz végre ez is egy módja a gazdagodásnak, hogy barátaink szenvedélyeit a magunk érdeklődésügyévé tegyük. Találkozásunk, úgy látszik, egyre halasztódik, sajnos, velem napról napra kevesebbet vesztesz. Még egyszer köszönöm a könyvet, sokszor üdvözöl

Németh László
Felsőgöd

7.
Képeslap
M. Charles Tolnay
Paris
3, rue des Sts Pčres
France
Pecsét: 1938. márc. 10.

Capriból szeretettel üdvözöl
Németh László
Németh Ella
III. 9.

8.
Levelezőlap
M. Charles Tolnay
Paris
3, rue des Sts Pčres
Pecsét: 1939. jan. 9.

Kedves Barátom, nagyon köszönöm gyönyörű ajándékod [Tolnay kezével fölé írva: Maître de Fl. et v. Eyck],38 röstellem, hogy én csak Alsóvárosi búcsúkat39 tudok helyette küldeni. Ha van, akit irigyelni tudok, te s Károly vagytok, nem azért, mert a nagyvilágban is szép nevet szereztetek, hanem mert maradandó dolgokkal foglalkozhattok, melyek nincsenek egy pusztuló nemzet létéhez kötve. Itt egy részlet tisztázásával is századoknak épít az ember, míg minekünk azért kell folyton az egésszel foglalkozni, mert az egész van süllyedőben. Az új évvel különben én is levetettem a „szerepet”, megpróbálok csak „ember” lenni, elhatározásom, hogy ha írok is, csak publikálhatatlant.
Szeretettel ölel híved
Németh László
III., Törökvész u. 41.

9.
[1939. tavasz]

Kedves Barátom,
nagyon örülök, hogy fél lábbal már túl is vagy az Óceánon. Mielőtt elindulsz, hadd mondjak el én is magamról valamit. 1936-ban úgy adtam föl a Tanút, hogy azt hittem, a szépirodalom lesz örök menedékem. Aztán jött az új európai helyzet: úgy éreztem, minden magyar írónak szólnia kell, még a félhalottnak is. Helyet kértem, ahol gondolataim elmondhassam, nem kaptam. Akkor azt gondoltam, a szépirodalmat is odavágom: ha nem szolgálhatok az írással, akkor ne is keressek vele. Arra, hogy valami új Tanú-félét indítsak, az egészségem miatt sem mertem gondolni. A tétlen hónapok teltek: a télen át szerbül, lengyelül, oroszul, németül, finnül, csehül olvastam, tanultam, az újságokban a németek ukrán tervei s bennem e sok elhagyott, félig kész, egymásra vadított nép nyelve, sorsa. A Tanú régi „közép-európai patriotizmusa” föltámadt, az egészségem nem jobb semmivel, s én mégis egy utolsó kirohanásra szántam el magam. Három, nem időhöz kötött folyóiratfélét indítok egyszerre Tanú-könyvtár címen: Új-Európa (így neveztem el a kis népek körét), Magyar szellem (tanulmányok a magyar szellemért), Németh László színháza (tanulmányok és eredeti művek a magyar dráma szolgálatában). Kerényit és Gulyás Pált a Sziget folytatására akarom rábírni, oda Fülepnek és neked is dolgoznod kell.
Hogy én is kijuthassak egyszer Amerikába? A kis népek szolidaritásáért ott bizonyára szabadabban küzdhetnék. Új-Európámhoz ott kellene megteremteni: az eszmét és az államtervet. De hogy juthatnék én ki oda, még ha élek is?
Szeretettel ölel, sok szerencsét:
Németh László

Máli
A barátságok időnként komoly megpróbáltatásoknak voltak kitéve. Tolnay sem lehetett könnyű partner, valószínűleg hiperérzékeny, sőt néha goromba volt. Könnyen megsértődött, s úgy tűnik, duzzogásra is hajlott: „1961. nov. 5. Vasárnap. Princeton. Számvetés: Tegnap érkezett Fülep kártyája, durva, irritált hangon ír, kritizálja, hogy Léger-t, Chagallt és Maulbertschet cikkeimben említem stb. Haragszik, hogy küldtem 50 dollár ajándékot. Evvel bezárult a kör: gyermekkori magyar barátaim közül senki sincs többé (mint barát): Fülep, Wilde, Ferenczy Noémi és Béni… nincsenek többé. Ellenem fordultak – valahol, valamikor. A zsidók között Lázár Jenő, Lorsy Ernő és Káldor György meghaltak, megmaradtak Tímár László, Máli, Gergely és Schön Bandi – távolabbról Hauser Arnold Londonban. De az újabb magyar barátok sem működtek teljesen megbízhatóan: Kerényi Károly: csak a saját törtetése érdekli. Cs. Szabó Laci (utolsó londoni Papp fogorvosi viziten), Szabó Zoltán (meg sem köszönte a Maulbertsch-cikket).40 Ezzel szemben: Bárány Magda: kedves volt. Indig Ottóék: –”–-ek voltak. Márai S. savanyú, vacak ember. Óváry Zoltán: megbízhatatlan, műveletlen. Ami a magyar barátnőket illeti: Hajas Márta megvan, Csillag Anni nyomát vesztettem, Sz.-vel krízises periódus van most. Akiket nem ismertem (vagy alig ismertem), akikre nem számítottam – Genthon Pista, Németh Laci, Fenyő Iván, Aggházy Mária, Bernáth Aurél, azok a jók! De talán mindig így van! Tímár is mesélte, hogy amikor Pesten a német megszállás alatt veszélyben volt, nem a barátok segítették, hanem ismeretlen jó emberek. Ez mindig akad.” Egyszer még Lesznai Annára is duzzogott: „Málitól megtudtam a clichét rólam: »összeférhetetlen vagyok, rosszat mondok összes kollégámról, gőgös vagyok«. Máli […] megalkuvó prédikációja azt bizonyítja, hogy a clichéknek mekkora a hatásuk. Ahelyett, hogy az én oldalamra állna! – nekem prédikál.” (1957. jan. 10.)
Vigasztalást pedig abban talál, hogy legalább inspiráló tudott lenni mások számára: „Princeton, vasárnap, 1959. jan. 25. Tavasziasan szép, langyos levegő. A Brown-Ferry teremben írom e sorokat. A nap besüt. Ma. No. 5-ömet olvasom (V-ik kötet). Nehéz szülés volt. És elgondolom, hogy mennyi reményt eltemettem, mennyire nem »sikerült«, amit szerettem volna, a gloriózus pálya, a haza jótevője stb. – és hogy most már közel 60 éves vagyok, és szinte észrevétlenül suhant el felettem az életem – itt-ott skandalumokkal körülöttem. Viszont fény voltam és nap voltam és energiaforrás (csak az elismerést nem kaptam meg), mert befolyásoltam mesteremet, Fülep Lajost (Világnézet és művészet); Wilde Jánost (Med. káp.); Panofskyt (»disguised symbolism« és Arnolfini portrait stb.), Saxl (átvette a Capitolium »Caput Mundi«-ját), von Einem (Mo. u. Antike), Huyghe (Reinhardt, Judenbaut) stb. stb. (Máli regényét41 »grâce ŕ moi« fejezte be… de ez csak morális irányítás volt. Nem éltem tehát hiába, még ha emlék alig marad is utánam: nincs gyermek, nincs család, nincs barát.”
Lesznai Annát mégis minden határon túl csodálta. Az évek folyamán barátságuk egyre szorosabbá vált, Lesznai New York-i estéin dédelgetője, szerelmeiben cinkosa, ugyanakkor házasságának megmentője, igazi vasárnapos, műveket érlelő fejtegetéseinek inspiratív hallgatója volt Tolnaynak, aki az a fajta teoretikus volt, aki nem(csak) magában fogalmaz, szüksége van hallgatóságra, újra és újra személyes beszélgetésekben próbálja ki, finomítja, árnyalja elméleteit. Az inspiráció egyébként kölcsönös volt, Tolnay elbájolva hallgatja Lesznai meséit és elméleteit. Az eredetiség, a személyiség izgalma és rendkívülisége meg a belőle áradó felmérhetetlen mennyiségű szeretet lenyűgözte Tolnayt, és elhomályosította, sőt bensőségessé tette (ahogy az intim kapcsolatokban lenni szokott) a fizikum hibáit – melyeket egyébként az érintett tüneményes öniróniával viselt. 1951 végétől egészen Lesznai haláláig rendszeresen összejártak, mikor Tolnayék 1965-ben átköltöztek Európába, akkor is kapcsolatban maradtak. A történetet egy lakonikus távirat zárja 1966. október 5-én: „Mali died october 3 of a heart attack Gergely”.
Lesznai Anna a Vasárnapi Kör feltámasztásának alkalmát teremtette meg Tolnay számára. A Balázs Béláék (egészen pontosan Hajós Edit) Logody utcai lakásán az első háború alatt Lukács György vezetésével filozofálni összejáró társaság sokak számára adott életre szóló indítást. Az erről való megemlékezés nem egyszerű nosztalgia. Minden tagja legnagyobb szellemi-emberi élményeként emlékezett vissza rá. S nemcsak öregkorában, évtizedek távolából. „Mennél többet jártam a világban – írta Mannheim Fülepnek 1928-ban (ápr. 19.) –, s mennél több embert láttam, annál jobban szeretem a vasárnaposokat.” Hogy összetartoztak és kíváncsiak voltak egymásra, azt egymásra vonatkozó folytonos reflexióik is tükrözik egyebek közt Fülep Lajos levelezésében. Különben miért őrizte volna meg Tolnay fél évszázadon keresztül egy félretett levéltárcában a húszas évekből származó papírok, kártyák, egyebek mellett Balázs Unmögliche Menschen című, akkoriban megjelent regényének prospektusát vagy egy kitépett folyóiratlapot Masken című cikkével? A Vasárnapi Kör a húszas évek eleji bécsi vendégeskedés után 1952-ben Princetonban nyitotta meg újra ajtaját.
„Princeton. Az első új »Vasárnap«, február 24, 1952. Lesznai Anna és Gergely Tibor eljöttek látogatóba, »vasárnapra«. Délben 12-kor érkeztek, és az egész napot nálunk töltötték. Életem egyik legszebb napja volt. Voyage dans le passé.42 Az attika-szobácskát (293 Nassau Street) a Noémi képeivel és gobelinjével kineveztem »magyar kápolnává«, a commodra magyar hímzést tettem, és arra raktam a »Vasárnap« tagjainak műveit: Lukács, Fülep, Mannheim, Antal, Lesznai, Bartók, Kodály, Balázs. (Hauser könyve43 még nem érkezett meg.) Újra »Vasárnapot« ünnepeltünk, mint 35 évvel ezelőtt! Máli formátlan lett szegény, ízléstelen lila ruhában volt és kövér volt, arca vörös. De szíve meleg volt, aranyos és végtelenül okos. Oly jó volt! Annyira szeretem. Belül fiatal maradt. Sok mindenről beszélgettünk, a barátokról, a »helyzetről«, az ország sorsáról és művészetről (mi a különbség ornamens és absztrakt kép között). Gergely is kedves volt. Kopasz és ősz hajú, de különben nem változott. Jó fiú. Csendes. Pár héttel korábban én voltam náluk hivatalos. A 246 Lexington Ave egyik szomorú, ízléstelen házában laknak. Belül a lakás persze jobb: magyar hímzések, kis könyvtár, biedermeier bútorok. Schoen Bandi is eljött. Ő sem változott. Megszépült a szenvedéstől és a zenétől. Nagy dolog volt Schoent 17 év után, Máliékat 25 év után viszontlátni. (Utoljára Mainzban kerestem fel 1927 januárjában!) Még megvagyunk! Ez az érzés (és az, hogy nem tudhatjuk, meddig leszünk meg) nagy dolog számomra. Radványi dél-amerikai tanár. Spitz dr. stréber, és jól megy neki. Mannheim Juliska pszichoanalitikus Londonban. Antal Londonban. Hauser –”–. Bartók és Balázs meghaltak. A többiek Pesten fontos pozíciókban.”
Ez minden résztvevő számára hatalmas élmény volt, a köszönőlevelek is jelzik – és folytatják az összejárást: „1952. március 29-től ápr. 3-ig. […] E princetoni tél egészen másfajta volt, mint az eddigiek. […] nagy New York-i élményem a Máli és Gerg látogatások voltak. És Schön. […] Princetonban a legszebb meghívás Maritainé volt (Gérard-ral, Casadesus-vel, Croccóval). És főleg Máliékkal egy vasárnap nálam Princetonban.” „1952. november 16. Princeton. N. J. Vasárnap. Vasárnapoztunk Málival és Gergellyel. Mintha Isten is jó szemmel nézné ezt a barátságot: a leggyönyörűbb »tavaszi« idő – napsütés, kellemes meleg (kabát nélkül voltam a pályaudvaron!), ragyogó nap volt! Meleg, jó érzés volt megint együtt lenni. Megmutattam a cikkeimet, a blue-printeket (Vol. IV.), megérkezett a Bruegel-rajzok első példánya44 […], beszéltünk Márairól, Balázsról, Máli regényéről… gyönyörű volt (de talán kis fejfájásom következtében nem tudtam teljesen »felfogni«, élvezni boldogságomat). Máli aranyos, jószívű, okos nő. Minden ilyen látogatás »esemény«. De következő alkalommal felolvasok nekik valamit kiadatlan dolgaimból.”
Lesznainak nemcsak a szíve és az egyénisége, de a gondolatai, az eredetisége is megbabonázzák. „Máli zseniális. Beszéltünk teozófiáról, Máli elmondott egy elméletét, amely szerint minden lélek a halála után Purgatóriumba kerül, és ott azon szenved, amivel vétkezett az életben, és azután minden lélek Paradicsomba kerül kivétel nélkül, a saját Paradicsomába – az iszákos ember pl. kocsmába –, a saját boldogságába. Ott marad addig, amíg vissza nem vágyódik a földre (mert mindent megun az ember); akkor visszajön a földre, és itt megvalósítja kívánságait, amíg ismét elvágyódik a Paradicsomba, és addig ismétlődik ez, amíg a végén már nem vágyódik semmire, és örök Nirvánában tölti el az örökkévalóság hátralevő szakát. Azután Istenről volt szó: Máli hisz és imádkozik, és az segít. Istennek is szüksége van ránk és a Teremtésére, mert enélkül magányos volna, realizálódik itt lenn, de tökéletlenül – de a művészetben tökéletesen realizálódik. Elmondtam a Vermeert,45 tetszett neki, és azt mondta, hogy a »függöny« mint reveláció ősemberi motívum, ő egyszer festeni akart egy képet úgy, ahogy kisgyerekkorában festette volna: és festett egy függönyt, amelyet angyalok húznak félre. A Leonardót46 is szerette: jobban kell hangsúlyoznom, hogy a D – amely aktív forma – milyen organikus L-nál. Sok gyönyörű emléket mesélt el Körtvélyesről (a Szirmay-kúria volt az övéké), zsidó történeteket (wenn’s regnet gibt’s keine Juden)47 és tót történeteket (iskolában nem lehet tanulni magyarul, itt, a konyhában lehet).” (1952. dec. 26.) Inspirálódik tőle, és büszke rá, hogy maga is inspirálja őt. Mint már idéztük, az ő bátorításának köszönhető, hogy Lesznai befejezte a kert regényének még a harmincas években megfogant tervét. 1955. máj. 28. „A tél legjobb napjai az előadások hétfői és a Máli-vacsorák voltak. Elutazásom előtti este, máj. 25-én még Málinál vacsoráztam: felolvasta regénye egyik új fejezetét – úgy olvasta, mint az ősi mesemondó, az elbeszélő született kedvével. Máli megőrizte ezt az örömet és ezzel együtt a fiatalságát.” Ezek az emberi-szellemi ráébredések teszik, hogy úgy érzik: a vasárnapos szellem változatlanul tovább él. 1956. jan. 7. New York-i látogatások Málinál: „A hangulat pont olyan, mint 38 év előtt. Semmi sem változott – csak a külső burok. Máli kövérebb és ősz, Tibor megkopaszodott, Lorsy jól bírja! Ezek a szellemi »összehajlások«! A bécsi emigrációban! Gyönyörű volt…”
„Vasárnap, [1956.] május 13-án du. Máli–Tibor jönnek ide. Későn, 4-kor érkeznek. Szép, meleg idő van, és elmesélem nekik a Renaissance-elméletemet: van egy perc, amikor egészen vasárnapos a hangulat.”
Ezek az összejárások még a hatvanas években is folytatódtak, munka, betegség nem lehetett akadály. „»Vasárnap«: Máli és Tibor nálunk Princetonban, 1962. nov. 11-én. Későn érkeznek, 1/2 5-kor, de szép az idő, már sötétedik. Gyönyörű rózsacsokorral jönnek. Élvezetes együttlét otthon, vacsora Laniere-nél. Meleg hangulat, mivel Máli olyan, mint egy kisleány: életkedve, érdeklődése, kíváncsisága olyan, mint egy gyermeké.”
A hatvanas évek közepén az írónő többször megfordul Magyarországon, megéri még a régi barátokkal való találkozást és könyvének nagy sikerét, művének végső hazahozatala azonban Gergely Tiborra vár. A férjre, a negyven éven át hűséges társra, akiről újra meg újra úgy emlékezik meg Tolnay: „Jó fiú ez a Gergely. Csöndes.” Tolnay beszámol a naplófeljegyzésekben Lesznai temetéséről és hagyatékának hazakerüléséről. „Gergely Tibor megérkezik Firenzébe 1967. június 12-től 21-ig. […] Tibor csendes, megbízható és jó fiú. Máli végakaratát pontosan keresztülvitte. A pesti temetést elmeséli, és fényképeket mutat: kevesen vannak, és majd mind zsidók! Szóval: még egy ilyen végtelenül emberszerető és melegszívű ember, mint Máli sem tud halála után tömegeket megmozdítani! Ott van Lukács és Szabolcsi Bence és Vas István (a költő). De hiányzik Fülep, Illyés, Németh L., Kassák (!) stb.,
és a két fiú is. Szomorú szétválás. És éppen Málinál szomorú. Pap nincs. A gyászbeszédet Beöthy-Salgo Otto tartja.” Örömmel konstatálja, hogy Máli hagyatéka hazakerül. „Ez gyönyörű, nézetem szerint: visszajött, ahonnan elindult, a kör bezárult, és ott fog megtermékenyíteni. Milyen ritka ez magyaroknál!”
Lesznai Anna leveleinek csokrába a szorosan vett, Tolnay Károlynak címzetteken kívül beleillesztettük két Rina Bartoluccihoz, Tolnay feleségéhez írt levelét is, mivel mind Lesznai, mind Tolnay portréjához hozzájárulnak. Amint feljegyezte (1965. dec. 5.), Tolnay Rina halála után fedezte fel Máli leveleit. „Szenvedését eltitkolta előttem: Máli levele bizonyítja, mennyire szenvedhetett, mikor Édesanyja meghalt, nekem úgyszólván nem is szólt. Úgy látszik, Málihoz fordult, aki gyönyörű válaszlevelet írt neki.” De szépen megőrizte Rina leveleivel Máli másik levelét is, amely pedig nem épp hízelgő képet fest róla. Málinak az olasz Rinához írt két levele angolul íródott, éspedig magyar logikájú, hibás, tört angolsággal, a nyelv árnyalatait jól érzékelők szerint egyszerre bájos és lehetetlen nyelven, ami azonban a sok érzelemmel, meleg háttérrel rendelkező kommunikációt nem rontotta meg. A fordításban ezt a törtséget nem igyekeztünk mesterségesen érvényre juttatni, a levelek tartalmi mondandójára ügyeltünk. A többi levél alapvetően magyar nyelvű, ahol angol szöveg szerepel, azt külön jelezzük.

1.
Levélpapír: Tibor Gergely
246 Lexington Avenue
New York 16, N. Y.

[1951. december]

Kedves régi barát, nem mondhatom, mennyire örvendtünk látogatásának (Bandi velünk!). Olyan volt, mint egy „falat” a régi Vasárnapból. Kérem, ne odázza el bejöveteli tervét, persze feleségestül. Köszönjük kedves levelét és hívását. Boldogan jönnénk – hanem Gergnek épp most egy postamunka rendelése van, a nyomda gépe megakad, ha nem szállítja pontosan az íveket. Ráadásul unalmas munka. Ezt a munkát nem szakíthatja félbe egy teljes napra még vasárnap sem. Viszont, ha úti- és egyéb terveiket nem keresztezi, azt reméljük, hogy február 24-én, vasárnap elmehetnénk látogatásukra. Kérem, tudassa, hogy ez a dátum megfelel-e Maguknak. De addig is jöjjenek, kérem!, kérjük. Azért nem írtunk előbb, mert Gerg nem sejtette, mennyi időt vesz a jelenlegi „Strafaufgabe” teljesítése. Régi szeretettel és egy kis ráadással eljöveteléért
Máli

Telefonbeszélgetésünk után küldöm ezt a levelet, mely már napok óta vár címzésre. Közeli viszontlátásig üdvözöl szeretettel
Gerg

 

2.
Levélpapír: Tibor Gergely
246 Lexington Avenue
New York 16, N. Y.

Febr. 25. 1952

Kedves Tolnay,
Olyan szép volt a tegnapi nap, hogy még egyszer kifejezést akarok adni hálámnak és szeretetemnek. Boldogító érzés, hogy az a pár év, amelyet együtt, olyan nagyszerű emberek és körülmények között töltöttünk, olyan elevenen és termékenyen él benned, aki legtovább jutottál valamennyiünk közül. Mi Málival mindig ápoltuk a „vasárnapi szellemet”, de ez nálunk családi ügy – a tegnapi élmény után ezen messze túlmenő, emberi közösség. Nagyon remélem, hogy ha röviden is, még egyszer láthatunk kedves feleségeddel együtt – akinek kézcsókomat és hálámat küldöm, amiért oly kedvesen fogadott –, mielőtt elutaztok. És ha nem, akkor hosszan és kiadósan, miután visszajöttetek.
Szeretettel ölel
Gergely

„Gracia molto” [sic] – it was wonderful. Thanks and excuse all the work we made for you!48
Szeretettel – oly jólesett!
Málijuk

3.
Levélpapír: Tibor Gergely
246 Lexington Avenue
New York 16, N. Y.

[1952. ősz]

Drága Tolnaynk, bizony mi nem írtunk, de annál jobban örültünk lapjaidnak. Remélem, szép és termékeny volt a nyarad. Most nem tudom, de facto tegezlek vagy magázlak – de szívem a Te felé hajlik, és tollam vele. Mi augusztus óta élvezzük Cloucester szép „álotthonát” – de valóban sokat jelent nekünk ez a hely, néha-néha elfeledteti vagy éppen fájdalmas örömmé élesíti a honvágyat. (A faluvágyamat.) Ezt nem tudom megmagyarázni – de így van. – E hó végén N. Yorkban leszünk – remélem, látunk? Mik a terveid? Kívánjam, hogy Európában maradj még – ha neked ez a jó? Magunknak ide kívánlak.
Elutazásod után rossz heteket éltünk – de hála Istennek átéltük. Hirtelen megbetegedtem – és egy elég nagy operáción kellett átesnem –, mely mindkettőnket és erszényünket is megviselte. Gerg és az erszény le- és megfogytak – én kövéren szenvedtem. De ha ezzel túlestem a bajon, hát hála Istennek. Két hétig voltam kórházban meg négy hétig félig betegeskedőn heverve otthon. Itt még éreztem némi fájt és gyöngeséget eleinte, de most sétálok, fürdöm, és egész idő alatt festettem sok-sok rossz képet. Nagyon élveztem. Csak akkor érzem magam normálisnak, ha festek. Most egy hímzést tervezek télire Isten segedelmével. Ha nézem a képeimet, utólag mindig sajnálom, mért nem írtam inkább. Ez mindig így volt. Sokat beszéltünk rólad egész idő alatt. Nagy öröm és kincs nekünk, hogy újra összekerültünk „vasárnapozni” egy kicsit. Az otthoni hírek fájnak. Gerg néhány jó képet és sok szép fekete-fehér rajzot csinált. Most rohanva pótolja illusztrációs mulasztásait, jó időre megfeledkezett a kiadóról. Feleségedet melegen üdvözölve ölel
Máli
Singer festő tiszteltet és nagyon tisztel – amiben igazsága van.

4.
Képeslap, Arlecchinót ábrázoló festménnyel, Tolnay írásával: 1952
Pecsét: nov. 20.
Mr. Charles de Tolnay
293 Nassau Str.
Princeton
N. J.

Tolnaynk, hála a Vasárnapért. Markowitz Augusta elküldi címedre a megkapható könyvek listáját. A kanadai címet is elküldi neked. Dec. 12. várunk benneteket vacsorára szeretettel és Isten segedelmével. Leonardo-cikkedtől el vagyok ragadtatva (lám már nem tudok magyarul!). Sohse nem értettem a Mona Lisát igazán – most vélem: Igen! Lélek és forma: mindent megmondsz ebben az írásban – olyan tökéletes. A csendéletben kevesebb lelket írsz meg, mint szóval elmondtál.
Ezt a képet kedves barátném festette, sok szépet látok benne, bár nem eléggé organizált – Velasquez – még nem fejezte be.
Szerető Málitok

5.
Mrs. Charles de Tolnay
293 Nassau Str.
Princeton
N. Jersey
Hátul pecsét: Tibor Gergely
246 Lexington Avenue
New York 16, N. Y.
Angol szöveg, Rina írásával olaszul: Érkezett kedd délután, 1954. június 14.

Levélpapír: Tibor Gergely
246 Lexington Avenue
New York 16, N. Y.

Csütörtök délután
1954. I. 13.

Drága Rina,
muszáj írnom Neked, mert a barátom vagy, és nagyon kedves vagy. Első látásra megszerettelek. Miután 23 évig te álltál a legközelebb egyik legjobb barátunk szívéhez, megköszönnénk neked ezt a 23 évet, amit neki adtál. Hogyne szeretnélek téged! Én nagyon öreg és tapasztalt asszony vagyok, ezért megkérdezhetem: el tudod képzelni, hogy Ő nem szeret téged, és nem hálás neked? Én valóban nem tudom elképzelni. Szörnyű állapotban láttam, ő mindig is békében akart és akar veled lenni, és nem szeretne elhagyni, még kevésbé megbántani Téged.
Kedves Rinám! Amikor úgy volt, hogy meglátogatlak, megkérdeztem Carlót: – Mit szeretnél? El akarod hagyni Rinát? – határozottan azt mondta: – A szerelmünk nagyon sokat jelent nekem. Gondolhatod, hogy tovább erőltettem és kérdezgettem: – Azt szeretnéd, ha azt kívánnám, bárcsak sose találkoztatok volna és ne vetted volna el? Szokatlan melegséggel felelte: – Esküszöm, hogy igaz, amit mondtam – és aztán hirte-
len: – Ó, nem. Az szörnyű veszteség lett volna. Szóval bizonyos vagyok benne, kedvesem, hogy nagyon sok gyöngédséget tartogat számodra, és nagyon kötődik hozzád. Szomorú, de 10-20 év után majdnem minden házasságban elmúlik a fizikai szerelem és szenvedély. De a gyöngédséget és a kötődést nem lehet semmibe venni. Én is voltam 48-50, de 20 éves is – egy nőnek fáj megöregednie, és kétszeresen fáj, ha észreveszi vagy megérzi, hogy férje vágya és szenvedélye elmúlt. De engedd meg, hogy megmondjam Neked, kedves barátnőm, hogy hozzám képest Te fiatal vagy, és engedd, hogy anyai ragaszkodással azt is megmondjam, hogy ez a szomorúság majdnem minden nő életében eljön. Ezt egyetlen őszinte barát, orvos vagy ügyvéd sem fogja tagadni. Azt is elismerem, hogy Carlo, aki már nem fiatal, olyan vadóc, mint egy kölyökkutya, és artikulálatlan az élet igaz ügyeiben – tapintatlan. De Te tudod a legjobban, hogy mindig is ilyen volt az emberi kapcsolataiban, és Te régóta segítetted, szeretted ezt a vadságot. Ne hagyd el őt, és ne hagyd el magad sem most. Én azt gondolnám, hogy Ti összetartoztok, és általában a nő az, akinek szenvednie kell. Minden őszinte ember megmondja majd Neked, hogy igazam van, annak ellenére, hogy velünk, nőkkel gonosz a világ. Ezt a legjobb elfogadni. Ez az utolsó dolog, amivel beleavatkozom az életedbe, és meg vagyok győződve, hogy megérted: ki kell hagyni ebből a dologból bárki harmadik személyt, az ügyvédeket is, mert ez csak Rátok tartozik. Beszélj nyugodtan Carlóval, és az ő jelenlétében mondd le az ügyvédeket. Mondd meg nekik, hogy meggondoltad magad, és bízol a jobb megértésben. Adjátok meg egymásnak a tiszteletet: te hosszú ideig, húsz évig, egy évig vagy hat hónapig nem teszel több lépést a különélés érdekében, és megpróbálsz békében, barátságban és jóakaratban élni. Ígérd meg Magatoknak, hogy fenntartod a békét, és megpróbálod megmenteni közös életeteket, házasságotokat. Biztos vagyok benne, hogy Carlo boldogan lemond a válásról. És remélem, az idő meg fogja lágyítani a fájó töviseket. Ő le fog mondani a megfiatalodás romantikus eszméjéről, Neked pedig le kell mondanod a tökéletes férj ideájáról (ami nem létezik, vagy olyan szürke, hogy a felesége unatkozik mellette – bár én inkább úgy vélem, hogy nincs is). Adj neki egy adag szabadságot, ne figyeld őt, könynyebb lesz, mint gondolnád. Biztos vagyok benne, hogy örökké szeretni fog, és mindig szüksége lesz Rád – remélem, a házasságotok békességben, egy életen át tartó szeretetben fog folytatódni. Egyedül azt kell tenned, hogy légy egy kicsit anyáskodóbb és okosabb, mint ő – ami nem nehéz. Ez a legőszintébb és legjobb tanácsom – ha megfogadod, ha nem –, Te a barátom maradsz, és én a tiéd. Ha megbíznál az értékelésemben, és elhinnéd, hogy szüksége van rád, és ragaszkodik hozzád, két jó embert mentenél meg egy szörnyű dologtól: magadat és őt. Hidd el, Carlo soha nem lenne boldog és nyugodt, ha elhagynád.
Szeretettel: Máli

Utóirat
Pénteken pár percre összefutottam Carlóval, meg vagyok győződve, hogy helyeselné e levél minden sorát, és biztos, hogy gyűlöli ezt az egész ügyet… Azt hiszem, mindketten csak ügyvédekkel beszéltetek, mert mindketten azt képzeltétek, hogy a másik is így tenne. Az ügyvédek lehetnek csodálatos emberek, de nem közvetíthetnek házasfelek között, akik 23 évig valóban megértésben éltek, és szerették egymást. Biztos vagyok benne, hogy boldog lenne, ha minden válással kapcsolatos lépést félretehetne. Drágám, azt kívánom – amikor 15 évvel ezelőtt hasonló helyzetben voltam, azt kívánom, lett volna egy szerető öreg barátom, aki mindazt elmondta volna nekem, amit én neked. Valóban egyedül voltam akkor, és erősebb. Csak civakodásban és veszekedésben voltak sikereim – ami jó három évet vett el az életemből és a férjeméből, aki a legjobb társ a világon, és az egyetlen emberi hibája, hogy zabolátlan, mint Carlo és mint annyian mások, mint mindenki. Remélem, találkozunk, drágám – őszintén mondom.
Szeretettel

6.
Borítékon: For Rina
Angol szöveg, Tolnay írásával magyarul: Rina anyja halála alkalmából: Máli

Levélpapír: Anna Lesznai Gergely
246 Lexington Avenue
New York 16, N. Y.
Telephone: Lexington 2-3959

Kedves jó Rinám!
Nagyon szomorú, hogy ilyen nehéz napokat kellett átélned anyád eltávozása miatt. Gyönyörű magas kort ért meg, de jól tudom, ez a racionális érv nem csökkenti a szenvedést, amit a hiánya okoz. Egy anyának – fiatal vagy öreg – biztosan különleges és vigasztaló és gyönyörű helye van gyermeke életében és szívében. Én nagyon jól megértem, min mész keresztül, és mily nagy lehet a fájdalmad. Idővel meg fogsz nyugodni, mert tudod, hogy hosszú és teljes élete volt, nagyjából azon a határon, amit az ember elvárhat. Szerencse volt, hogy meglátogathattad, és vele lehettél idén nyáron – ez nem adatik meg minden anyának, akinek a gyermeke távoli földrészen él. Sőt a Te szenvedésed önmagában vigasztalás, mert bizonyítja, hogy milyen erős volt a szereteted iránta, amit ő bizonyosan tudott és érzett. És nem gondolom azt sem, hogy az anyák örökre elmennek – velünk maradnak (te is biztos hiszel a lélek életében). Én harminc évvel ezelőtt veszítettem el az anyámat, aki csodálatosan kedves és gyöngéd volt – és még ma is megbeszélem vele az életem fontos eseményeit. Remélem, újra látom valahol az örökkévalóságban, és állandóan érzem, hogy velem érez, és imádkozik értem és mindazokért, akiket szeretek.
Kedves Rina, az idő lecsillapítja gyászodat, és remélem, nem fogja elhomályosítani az ő közelségét.
Forró szeretettel: Máli
Gerg csókolja kezeidet.

7.
[1954 körül]

Tolnaykám, tanítás, takarítás, sietség közt bután, álmosan nagy szeretettel. Megleltem a „legesleg” első, félig olvashatatlan „piszkozatot”. Ezt küldöm, bár mondatai gyakran suták. Jobb azért a felolvasásnál: mert hangom telefonon felmond, és mert a telefon 3-4 dollárba kerülne.
Ölelünk Rinástul
Máli, Gerg

Nem kell illedelmeseket írni? a Guggenheim szellemeknek. Hálás lennék, boldog lennék! (mind igaz!) – de hogyan kifejezni? Meg kell hogy ismételjem, amit te elmondtál: a tanítás elveszi az időmet, ennyit keresek etc.?? – Holnap felhívlak estefelé, válaszért.

8.
Képeslap: Mr. Charles de Tolnay
American Express
Firenze
Italy
Pecsét: 1957. júl. 23.

Drága Carlónk, köszönöm a lapot. Szeretettel gondolok rátok. Szép és jó nyarat kívánok. Tudsz valamit Látóhatárékról? Nem hallok róluk! Irigyelnélek (ha irigy lennék), hogy „otthon” vagy a vén Európában. Ölelünk Gerggel. Itt nappal rém hőség, de éjjel lehűl.

9.
Újévi üdvözlőlap Gergely grafikájával, d. n.
Gergely Tibor írásával

Marry Christmas and
Happy New Year
Máli and Tibor

10.
Újévi üdvözlőlap Gergely Tibor grafikájával
Angol szöveg, Tolnay írásával: 1963

Kedveseim, Carlo és Rina,
mindkettőtöknek boldog karácsonyt kívánunk, jó munkát, egészséget, külső és belső békét, és az Úr áldását az új évre. Azért választottam ezt a könyvet Carlónak [Tolnay jegyzete: Szabó Magda: Pilátus, 1963], mert félek, hogy jobb, mint az enyém: amit Carlo ébresztett fel bennem újra, ő adta meg az első lökést, hogy folytassam, ő a felelős a létezéséért, ezért át kell tanulmányoznia a riválisunkat. [Tolnay jegyzete: Máli nagy regénye]
Szeretettel
Máli, Gerg

11.
Levélpapír: Anna Lesznai Gergely
246 Lexington Avenue
New York 16, N. Y.

Ápr. 18. 1965

Kedves Carlo barátom, nagyon hiányzol nekem. Sokszor telefonáltam Rinának, és reméltem, hogy bejön még a városba.49 De szegényke mindig halasztgatta a sok dolga és fáradtsága miatt. Persze ha jól lettem volna, felkerestem volna, de térdem még sokáig fájt – és még most is érzékeny. Sokat gondolok közös estéinkre. De mit ér az ember 80 évvel. Lám a Poldinak már írtál, nekem egy sort sem. Sebaj – azért szeretlek.
Kérlek, írj egy rendes levelet, amiből megtudom, meg vagy-e elégedve az ottani életed megindításával. Rinával tegnap beszéltem. Úgy sajnálom, hogy nem csókolhattam meg, nagyon remek teremtés.
Az útitervünk nagyon izgat, félni kezdek a várva várt viszontlátástól, amint közeledik. Tudod, hogy Chagallt mindig nagyon szerettem. Most azonban, hogy láttam új kiállításának katalógusát, megijedtem. Unos-untalan a régi motívumokat rakja össze egy egyre rosszabbul összerakott kompozíció keretében. Szenilis. De minden képe elkelt álomszerű drágán. Tán jó, hogy nem fizetik így a kevésbé ismert költők verseit, mert ki lenne elég erős nem írni, ha ezrekre menő árat kapna verseiért. Pedig rém szomorú ezt a kínos lehervadását látni egy jó és eleven művésznek. Talán erkölcstelen lenne, ha kényszeríteném magam verset írni és magam produkálni, ha már nem muszáj kifejezni és megmondani magam. És furcsamód Käthe Kollwitz hátrahagyott irataiban ugyanazt olvastam. Azt mondja, hogy szemérmetlen alkotni akarni, ha már megszűnt a belső kényszer az „adásra”.
Ezt tán azért írtam meg neked, mert várom, hogy vigasztalót írj, és mert tán remélem, hogy otthoni látogatásom visszahozza az életakarásomat. Ölel
Máli és Gerg

Tudom, hogy Párizsban várod Rinát. Örülök, hogy vele leszel. Írd meg pontos címedet.

12.
Budapesti képeslap: Prof. Carlo de Tolnay
Casa Buonarroti
Via Ghibellina
Firenze
Italia

[1965.] júl. 16.

Kedves Tolnay,
ami valószínűtlen, az a valóság. Én Micivel és Málival és Gerggel és Lukáccsal Pesten – és innen küldünk szeretetteljes üdvözletet Firenzébe, ahol talán még ebben az életben egyszer személyesen is találkozunk.
Szeretettel
Sinkó Ervinék
Mici (Rotbart)

Sok meleg üdvözlettel
Lukács György

Carlokám és Rina, I love and kiss you both. It is wonderful to taste a hit of home. We miss you. Máli lovingly.50

Kedves Carlo, szeretettel ölel és Rinának kézcsókot küld
Gerg

Kereskedelmi akadémiánkra emlékezve, üdvözöl
Horváth Zoltán

13.
Budapesti képeslap: Mr. Carlo de Tolnay
Casa Buonarroti
Firenze
Italy

Aug. 3. 1965.

Drága Carlo,
Itt is szép. Nagyon szép kívül és belül mindaz, amit idehaza tapasztaltam. A régi barátok meghatóan hívek, és nagyon kedves új emberekkel és sok jóindulattal találkoztam hálásan. Te! tudom, elfeledsz az olasz bűvös szépségben. Rinát ölelem. Téged is. Aug. 27-én utazom vissza. Rém nehéz Gergtől távol lenni.
Málid

14.
Dec. 21. 1965.

Drága jó Carlónk,
elképedve kaptuk meg ma érkezett értesítésedet, hogy kedves jó Rinád (kit ritkán láttam, de nagyra becsültem és szerettem) már nincs közöttünk. És oly rég – nem is sejtettük, hogy milyen nehéz veszteség ért, és hogy mennyit szenvedhetett ő szegényke és te is, aki a leghívebb barátot és élettársat vesztetted el.
És mi azt reméltük éppen, hogy olyan jó időket élsz át szíved választotta hazádban. És valóban extra öröm volt, ha eszünkbe jutott, hogy milyen jó dolgod lehet, szegény drága Carlóm. Mert itt bizony szomorú világ volt, a múlt héten egy kedves barátnőm (itt élő magyar) ment el, és Halasi Béla, aki legalább öregebb kort élt meg, és egy nagyon kedves fiatal amerikai több mint ösmerősünk, Schönék unokaöccse. 42 éves ember, aki kedves tiszta ember volt, egy fiatal özvegyet és két kis 3 és 7 éves fiúcskát hagyott árván. És most a te értesítésed Rina eltávozásáról. Nem sürgönyzök, valószínűleg nem is sejtetted, hogy ilyen késve érkezik hozzánk a szomorú hír. Különben a nagyvilág is oly elkeserítő állapotban van, hogy igazán nehéz beletörődni – féltem a fiatalokat. Őrült világ! Nyáron és ősszel úgy örültünk vidám lapjaidnak. Most persze rég nem írtál, és ez fel is tűnt nekem és Gergnek, de azt hittük, elfoglal és leköt új munkaköröd. Carlóm, hogy szeretnék a közeledben lenni, elbeszélgethetni veled, és azzal az állati meleggel, amelyet csak a közelség áraszt, éreztetni veled barátságom valódi voltát. Carlóm, legalább egy kis vasárnapi emlékkel, a kedves múlttal próbálnék egy kis vigaszt lopni beléd. Csak azt remélem, hogy ott is vannak barátaid, akik szeretnek.
Édes Carlónk, ha teheted, írj egypár sort magadról és szegény Rináról – kinek szép tiszta lénye legalább egy gyors és szenvedés és halálfélelem nélküli véget érdemelt?
Nem tudlak magányosan elképzelni. Egy vigasz, hogy munkádat, remélem, szereted, és fanatikus munkaképességed erőt ad neked a nehéz időben. Azért nem írtam ilyen soká, mert nyavalyogtam, eleinte egy nagyon fájdalmas ideggyulladással, mely meggátolt az írásban, utána egy elhúzódó influenzafélét kaptam megint, amely nagyon elgyengített, csak estefelé keltem fel néhány órára (az orvos nem akarta, hogy egész nap feküdjek korom és a két év előtti tüdőkomplikációk miatt). Ha este 2-3-4 óráig fenn voltam, a verskötetem rendezésén dolgoztam:51 ami nehéz feladat, mert sok olyan kiadatlan versem van, amelyen még javítani, babrálni kell. Most olvastam Valéry egyik essayjét, amelyben azt fejtegeti, hogy a közhit ellenére kevés verset lehet merő inspirációval befejezni, és mennyi a technikai munka a befejezés fázisában. Én mindig így vagyok vele. Így este sem jutottam levélíráshoz. Most kezdem magam, hála Istennek, kissé összeszedni. A német könyv megjelent,52 de sajnos olyan időben érhetett hozzád, amikor tán tudomásul sem tudtad venni. Gergely ölel – és jól tudod, hogy ő nehezen fejezi ki érzelmeit, de meleg régi barátsággal van veled nagy bánatodban. Schön Bandival rögtön közöltük a szomorú hírt, de te ösmered őt, felesleges mondani, hogy barátai baját, fájdalmát úgy visszhangozza az ő szegény sokat szenvedő lelke, mint egy tökéletes „visszhang”.
Kérlek, édes Carlónk, írj, amint írni tudsz, és közöld velünk mindazt, amit közölni tudsz – Rináról, a kedves szép jelenségről, akit úgy látok magam előtt állni, mint egy régi szép nemes fából faragott szobrot, magadról, mindennapi életedet hogy tudod beosztani? és megoldani? És munkádról, amelytől vigaszt és segítséget várunk számodra. És arról, hogy van-e barátod, aki emberileg közel áll hozzád? Mert kétségtelen, hogy bámulód és tisztelőd, sőt téged szerető jó embered bizton csomó akad, de olyan, akit rég ösmersz és te szeretsz? Mocsi is benézett ma hozzánk, úgyhogy ő is tudja a szörnyű hírt. Valóban nagyon nyugtalan vagyok, kérlek, írj, amint teheted. Drága barátunk, régi baráti szeretettel ölelünk. Gerg eléggé lestrapált. Számára a nyár nem volt olyan üdítő, mint reméltem, mert én visszajártam a fiatalságomba, de ő rövid ideig volt Pesten, és jóformán csak nekem segített és titkárkodott. Aztán többnyire a meleg N. Yorkban ült. Aztán mikor hazaértem, engem ápolt, ami komisz mesterség, mert türelmetlen páciens vagyok. Ő is meghűlt, és hetekig köhögött. Most sok a dolga, és én még nem vagyok egészen tetterős – sőt. Korom nagy akadék.
Szeretettel veled
Gerg és Máli
Kérlek, írj!

15.
Levélpapír: Anna Lesznai Gergely
246 Lexington Avenue
New York 16, N. Y.

Márc. 19. 1966.

Drága Carlóm,
ezer hála azért a szép fényképért, amely Rinát és téged ábrázol a balkonotokon. Nagyon jólesik, hogy küldted.
Köszönöm, hogy írtál, írj megint. Én nem tudtam eddig válaszolni, mert még elég nehezemre esik minden tevékenység, és teljes erővel kellett verseim összeállításán dolgoznom. Semmire sem maradt energiám. Gondolok rád folyton és meleg-meleg vasárnapi szívvel. – Tegnap végeztük el a verskötet összeállítását. Szeretve ölellek, Gerg is.
Régi
Málid
Írj, kérlek! én is írok nemsokára – adja Isten!

Kedves Carlo, szeretettel üdvözöllek. A cím, amit utolsó leveled borítékára írtál, olvashatatlan. Remélem, ez a cím is megfelel. Ölel
Gerg

16.
Május 21. 66.

Kedves jó Carló,
kutyafuttában felelek április 15-i lapodra, mert hétfőn, 23-án utazom ismét Budapestre, hol a regény most jelenik meg. Ma, 21. május éjjel (22. hajnal, mondjuk) felhívott Berkeleyből izgatottan Sziszi,53 és azt kérdezte, hogy vagy – valakitől (egy német művészettörténész írta v. mondta neki), hogy valami baleset ért 2-3 hónap előtt. Nem tudtam mással megnyugtatni, mint ápr. 15-éről keltezett lapoddal, amelynek hírére fellélegzett.
Persze engem azért felizgatott a hír, bár úgy remélem, hogy a 15. ápr.-i lap tényleg téves információt cáfol meg, mert Sziszi értesülése után íródott. Viszont Sziszi nem tudott semmit Rina elhalálozásáról, és a német valószínűleg Rina szomorú elmenetelére gondolt, melyről azt hitte, hogy Sziszi értesült, és erre utalt levelében. Azért rögtön elmondtam neki, amit rólatok tudtam. Sziszi rettenetesen meg volt döbbenve a hírre. Nem írtál neki szegény Rina eltávozásáról. Magáról Sziszi csak egy bevezető rövid mondatban beszélt, s elmondotta, hogy tanít művészettörténelmet, ha jól értettem, és nagyon sok a dolga, és megvan. Nem lehetett a telefont egész jól érteni, és a szoba is zajos volt, „mert híveim éppen elutazásom ünneplésére” sereglettek hozzánk.
Kedves Carlo barátunk, Schön, Mocsi, Poldi és persze Gerg is megdöbbentek az első percben, de mikor megtudták, hogy említett német egy hónapok előtt történt balesetet emlegetett levelében, ugyanúgy értelmezték a hírt, mint én. Mindenki, aki itt volt, szeretettel gondol rád – hogy én mennyire, azt remélem, érzed. Kérlek, írj mielőbb Budapestre néhány sort megnyugtatásomra magadról és hogylétedről. A pesti utazásom terve csak néhány hete alakult ki. Téli betegeskedésem kissé félénkké tett. Nehéz és gondokkal spékelt tél volt. Adja Isten, hogy békésebb és egészségesebb nyár legyen.
Most sietnem kell, nem vagyok még becsomagolva. Pesti címem: Lesznai Anna c/o Dr. Tóth Endréné, II. Bimbó út 57.
Ez a Rózsadombon van – az áremelkedés miatt nem telik hotelre.
Írj hamarosan. Remélem, hogy Isten adja, nem ért fizikai baleset, elég nehéz csapás ért lelkileg.
Ölel öreg barátod
Máli
Gerg üdvözöl. Küldj neki is rendes N. York-i címre egy sort, az ő és barátaink megnyugtatására Isten segedelmével.

17.
Levelezőlap
Címzés Fülep Lajos írásával: Ill. mo Sig. Carlo de Tolnay
Direttore del Museo Michelangelo
Firenze
Via Ghibellina 70
Casa Buonarroti
Italia

Feladó (Fülep pecsétje): Fülep Lajos
Budapest
II. Széher út 22.

Kedves Carlóm, ha itt lennél velünk, tudom, irigyelnél engem, mert itt ülök drága régi barátunkkal. Lenn várt az uccán, szakálláról ismertem meg messziről – nyilván előrelátásból növesztette meg – várt engem. Boldog vagyok, hogy ezeket a kedves órákat élvezem – és Isten adja, ittlétem alatt még meg is ismételhetem. Fiatalosan jár-kel, és rózsás jó színben van. A kert, amelyben lakik, a körtvélyesi kertre emlékeztet. Kösz megnyugtató soraidért. Ölel
Málid
Fülep írásával: E Vossignoria? quando La si vede?
Abbracci da
Lodovico54
5. VI. 66.


(Folytatása következik.)


Jegyzetek

31 A Bűn című regényről van szó, majd 1936 novemberében jelenik meg a Franklinnál.
32 A Villámfénynél-t 1938 márciusában mutatta be a Nemzeti Kamaraszínház.
33 A Németh László életrajzi kronológia (Az író – vállalkozás. Németh László. Életrajzi kronológia 1901–1948. Összeállította dr. Lakatos István) 1937 áprilisára teszi ezt a levelet.
34 Végül 1938 könyvnapján jelent meg, ugyancsak a Franklinnál.
35 Az Utolsó kísérlet című regényfolyamterv első kötetéről, a Kocsik szeptemberben című műről van szó, amely 1937 decemberében mégis a Franklinnál jelent meg.
36 Tolnay 1925-ös bécsi disszertációjának (Hieronymus Bosch) ekkor megjelent kiadásáról van szó (Basel, Holbein Verlag, 1937).
37 Kerényi 1937. február 6-án tudósítja Tolnayt egy bécsi lehetőségről, „egy váratlanul jött könyv”-ről. Ez lesz az Apollon. Studien über antiken Religion und Humanität. Wien–Amsterdam–Leipzig, Franz Leo & Co., 1937.
38 Maître de Flémalle et les Frčres van Eyck. Bruxelles, Édition de la Connaissance, 1939.
39 Az Alsóvárosi búcsú 1938 decemberében jelent meg a Franklinnál.
40 Ein unbekanntes Frühwerk des Franz Anton Maulbertsch. In: Festschrift Hans R. Hahnloser. Basel, 1960.
41 Kezdetben volt a kert. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1966.
42 Utazás a múltba(n).
43 Mert ekkor még csak készült: Hauser Arnold első könyve, a Sozialgeschichte der Kunst und Literatur 1953-ban jelent meg Münchenben.
44 Tolnay első könyvének (Die Zeichnungen P. Bruegels. München, Piper, 1925) második kiadása: The Drawings of P. Bruegel the Elder. London–New York–Basel, Rascher, 1952.
45 L’Atelier de Vermeer. Gazette des Beaux-Arts, 1953. 265–272. o.
46 Remarques sur la Joconde. Revue des Arts, 1952. 18–26. o. Magyarul: Megjegyzések a Mona Lisához. Fordította Réz Pál. In: Tolnay Károly: Teremtő géniuszok. Gondolat, 1987. 56–62. o.
47 Ha esik, nincsenek zsidók.
48 Csodálatos volt. Köszönet, és bocsásd meg, ami fáradságot okoztunk.
49 1965 tavaszán Tolnay már Firenzében volt, hogy előkészítse új munkája felvételét és az átköltözést, Rina csak később ment utána.
50 Szeretlek és ölellek mindkettőtöket. Csodálatos megízlelni egy darabkát a hazából. Hiányolunk benneteket. Szeretettel Máli.
51 A Köd előttem, köd utánam (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1967) megjelenését már nem érte meg Lesznai Anna.
52 Spätherbst in Eden. Karlsruhe, Stahlberg, 1965.
53 Tolnay és Lesznai közeli művészettörténész barátja; ekkor Kaliforniában tanított.
54 És kegyed? Mikor látjuk? Öleli: Lodovico