Sajó László

LÉGY ÉVSZAK

(az óbudai temetőben)

„de a vasárnap délutáni csendben”
(Áprily Lajos: Tavasz
a házsongárdi temetőben)

de a vasárnap délutáni csendben
akkor most hova is kellene lennem

szállingózik levél pernye hó lepke
alig talállak ez a neved nem te

elnézek fölötted óriásplakát
az ég alatta egy ittragadt bogár

az évszakoknak megfelelő ágakon
szögön lóg locsolni sírt öblítősflakon

közeledben friss virág friss halott rohad
most megy el a piros esztergomi vonat

tepsiben sebtiben hamuba sült tetem
én évszaki fényben az arcom süttetem

kavicsot rugdalok a gyászmenetben
téged temetnek dúdolom nem engem

de a vasárnap délutáni csendben
egyetlen dacos de én vagyok nemde
vasárnap délután csend van vagyok és te nem
gödör száján száradó földhányás istenem

én itt fönn a földön te alatta lenn
elhanyagolható jelentéktelen

figyelj (nem figyelsz) elmegyek messzire
és megállok arcodtól egy centire

száraz koszorúk fölhalmozott halál-lom
közt vacogó tejfogad meg kell találnom

nincs feltámadás isten napon
szikkad fehér öblítősflakon