Tandori Dezső

RÓMY ARÉNA

Re’ ehgebi coeltocnek

Nagy garral Aede beront:
„Itt a Czirkomdederont!”
Igen, ami itt most ránk ront,
nem a mindennapi fájront.

Rómy, mondom, Rómy, Rómy,
nincs itt mit culturozódni!

Ki-ki kitörpinti torát,
elpurcantjuk az culturát!
Mimizmust, festészetet,
fetis’hes költészetet.

Hellénista összevissza,
hejesírása se’ tiszta!

S így kavargunk, még szavaznánk,
ám az Aedeont csak ont ránk
szagos circumot, leront,
ó, Te, Czirkumdederont.

– – – „Gyerekek, elég a próba!”
S nagy-jó, hogy még Aede szól ma.

S leczotrodunk az porondrul,
Rómy nagyharangja kondul
– Rómy: díszlettervezőnk,
culturáért felelőnk.

S a szagszervezeti székek
reccsentik már az Egészet.

Szesz-szivacs seggünk alatt
pukkangat az Pillanat!
Ma is megvolt hát a próba,
de mit próbálunk, s mióta?

Előadás sose lesz,
e világ már túl szeles.

Itt, a túlfeles világon,
már a próba is csak álom.
Loncsos, loncos, limpes-lompos,
nem koloncos – s nem is koncos.

S magam ily-oly álmodásban,
ennek mégis nekivágtam.

(Hát ezt értsd meg hamarjában!)