Tandori Dezső

AZ IGAZI DOLGOK

Iro’dtak Weöres Sándor
Pszihe-tolla’val

Ezek az Igazi Dolgok!
Valahányt: csak adódnak.
Innentől eloldozódik,
túlnannak tart a csónak.

Látszik, nem téveszt irányt,
azért olyan telehányt.

Ez nem a reggeli kávé,
nem másnaposság-böfej.
Szálé-Málé, vár konklávé,
csonttá-soványodni-hely.

Seggen ver lapátosunk,
ha sugdosunk-bukdosunk.

Onnan ide, innen oda,
járt minden híresztelés,
visszavisze, ami hoza,
mert ez már a kikötés.

Kiköpött a-kikötő,
mely emlékből gyün elő.

S már nem híre, ez már pora!
S már nem pora sem kinek!
Kocc, a lapátosok bora,
isznak örök életet.

Vissza üres csónakon
elélveznek habokon.

Léte folyó, Léte folyó,
nemlétezők folyója,
de nem innék te-habodbó’!
Belém szállna a gólya.

És az egész: oly világos!
Az egész: szín-vak-sötét…
Visszasliccel a kormányos,
nézi már a part körét.

Alvón álldogálnak ott
nők, gyermekek, pasasok.

Vagy a csuda tudja, hogy’ megy.
De mert csudák nincsenek,
s verset írni, az se nagy kegy –
szép nap én is elmegyek.

Mert kormányos, mert lapátos
nem leszek; és nem leszek.