Kovács András Ferenc

PÁRIZSI DALLAM, BRÜSSZELI CHANSON

Képek egy Itinerariumból

„Micsoda képek térnek vissza most
Ó én lányom.”

(T. S. Eliot: Marina)

Dalol zsibong a verspiac
Bolydult a Saint-Sulpice hálás
Dolog poéta lenni olykor
A líra boldog fülpiszkálás

Juin ton soleil ardente lyre
Bruˆle mes doigts endoloris
Járdára más dalt lábam ír
Bármerre lézeng vándorol is

Rue Christine Conti Cluny Flore
Fenséges rue de Valois
Virágzik minden pillanat
A lét megbűvölt aloé

Járok benned szép Párizsom
Zsúfolt magányom oltári
Triste et mélodieux délire
J’erre ŕ travers mon beau Paris

Itt laktál haltál Guillaume-om
Le Bizuth Boulevard Saint-Germain
Árnyékod alján hagyj megint
Bouquinbe bújván lebzselnem

Reggelre én már messze futok
S bomlottan sírni rég szokás
Montparnasse mámor La Villette
Szívemben Cabaret Sauvage

Már sziszeg dohog a vonat
A Gare du Nord füstjébe prüsszent
A füttyös barna szörnyeteg
Vacogva várom végre Brüsszelt
E koldus zűrös bús világ
Virágpiaccá változik még
Harmadnapon föltámadok
Felém lebegsz láthatlak ismét

Egy délelőtt fél délután
Fakóra hűt bolond kalandláz
Lelkem kislányom Krisztinám
A fényben szirmot bont a Grand’ Place

Kezem szorítod semmi baj
Krisztinka jól van jól tanul
Ma játszhatunk beszélhetünk
Száraz szemekkel szótlanul

Fölnézlek újra mindenem
Nevethetünk majd elmegyek
Mosolyka táncol nyűtt bohóc
Apád már szinte gyermeked

Majd felnövünk nagyok leszünk
Álmokban megjelensz nekem
Szívemig érsz és átragyogsz
Mint látomás a szenteken