Csengery Kristóf

EURÜDIKÉ RUHÁI

Ha meghal, akit szerettél – tegyük fel,
hogy meghal (vagy elhagy: nincs nagy különbség,
a gyász folyóján így is, úgy is át kell
evezned) –, s itt marad a kedvenc, ám már
kissé kopottas kabátja s a bordó
pulóvere, hever a széken, lóg a
fogason, őrizve az illatot,
mely egykor ő volt, elkerülhető-e
a pillanat, mikor megállva, kézbe
veszed a ruhát, arcodra szorítod,
s belélegezve a múltat, hagyod,
hogy az anyag átnedvesedjen és
elnyelje szaggatott sírásod, mellyel
kérlelve hívod vissza, aki itt járt?