Rába György

HALOTT BARÁTOK KOSZORÚJA

Nemzedékemnek

És seregek már ahogy elsuhannak
kapkodhatok én utánuk hiába
karban csendülő nevetésünk
szemhunyorításunk ma pára
emlékszel-e rájuk reccsentenem
hamvába holt lelakatolva
emlékezetük avagy éppen
elsinkófálta holmi tolvaj
éveken át beidegződött
félmondataink titka elvész
nem neszel rá friss ismeretség
ki nem bogozza nyelvész