Ellen Kohlhaas

KV – HOB – BWV – D

Nádori Lídia fordítása

„KV 297B = Anh. 9”: a formula mögött Mozart egyik 1778-as sinfonia concertantéja bújik meg, a „Hob. XXI/2” mögött pedig Haydn Teremtés-e. A „D 568 op. Post. 122” a Schubert halála után megjelent, 1817-ben komponált Esz-dúr zongoraszonátá-t jelenti. Az érthetetlen jelkombinációk áthatolhatatlan szögesdrót kerítése mintha szentélyt őrizne. A növendék spontán reakciója, hogy átugraná a kerítést. Vissza! – kiált rá három méltóságteljes őr a Varázsfuvola (KV 620) papjainak tónusában. Elsőként Ludwig Ritter von Köchel, doctor iuris, hercegfiak nevelője, természettudós; muzikológusként csupán egy nobilissime dilettante, mindazonáltal a Köchel-jegyzék (KV) feltalálója és az első Mozart-összkiadás kezdeményezője. Azután ott van Anthony van Hoboken, aki a frankfurti konzervatóriumot végezte el, Bécsben létrehozta a zenei kéziratok fotogrammjainak archívumát, és évtizedekig Haydn-kéziratok gyűjtője és kiadója volt; és ott van köztük Otto Erich Deutsch, 1926 és 1935 között Hoboken asszisztense, aki 1939-ben Angliába emigrált, ahol elmélyítette Schubert-kutatásait, de Händellel, Haydnnal, Mozarttal és Beethovennel is foglalkozott.
Fiatal barátom, kezdi a három úr unisono, a tudomány a megismerést a zenei élvezet elé sorolta. De ne félj, a bölcsesség útja nem is annyira rögös. Haydn-műjegyzékem római számai, magyarázza Hob., zenei műfajokat vagy műcsoportokat jelentenek, például „I” a szimfóniákat, „XIV” a divertimentókat, „XVI” a zongoraszonátákat, „XXII” a miséket. Ebben a sémában minden egyes műhöz tartozik egy arab szám. Tematikus-bibliografikus Haydn-jegyzékem 1957-ben jelent meg. Azóta új műveket fedeztek föl, mások a kétségbe vont keletkezés miatt kiestek, bizonyos művek keletkezési idejét revideálták. Az újabb kutatóknak be kellett építeniük az új eredményeket az újabb és újabb kiadásokba a kialakított műjegyzék veszélyeztetése nélkül. Ezért találkozhatsz olykor dupla számozással.
Még az előadók, akik jobbára nem képesek fejben tartani a KV-számokat, teszi hozzá K., még ők is tiltakoznának, ha Mozart g-moll szimfóniá-ja mellől eltűnne az 550-es, a „Jupiter” mellől az 551-es, a d-moll zongoraverseny mellől a 466-os vagy az A-dúr zongoraverseny mellől a 488-as szám. Az évtizedek során szimbiózisba kerültek egymással hangnemek és jegyzékszámok. A kettős számokra K. példákat mond. Mindjárt a KV elején egy G-dúr menüett az 1e/1-es számot viseli. Az 1762-ben keletkezett,
KV 1-ként regisztrált menüettnek 1956-ban megtalálták a korábban keletkezett testvéreit, amelyek ily módon a-tól d-ig betűjeleket is kaptak. A 284-es számú Dürnitz-zongoraszonátá-t eredetileg 1777-re datálták, de már tudjuk, hogy két évvel korábbi, ezért besoroltuk a KV 205b/284 alá. A De profundis-ról – KV 93 – kiderült, hogy Mozart csak lemásolta, ezért 22-es számmal a függelékbe száműztük.
Kedves növendék, biztat bennünket D. úr, a különböző újrakiadások tudománytörténete, amely rendet vágott a zeneszerzői hagyatékok káoszában, izgalmas regények sorozataként is olvasható, amelyen olyan híres szerzők is dolgoztak, mint Walther Dürr és Arnold Feil Schubertről vagy Alfred Einstein Mozartról. Biztos lehet abban is, hogy nagy élvezet lesz elmerülni a monográfiákban, amelyek tartalmazzák az összes forrást, kéziratot, első kiadást és a levelezést. Apropó levelek, vág közbe Hob., a levelekben a művek recepciótörténete is nyomon követhető. Maga Haydn mindössze józan, kissé fontoskodó jegyzőkönyvvezetőnek bizonyult a saját dolgaiban, viszont annál tanulságosabb Schiller egyik levele Gottfried Körnerhez 1801. január 5-én: „Újév estéjén előadták Haydn Teremtését, amelyben nem sok örömem telt, jellegtelen katyvasz… Haydn ügyes művész, de hiányzik belőle a lelkesedés… Hideg az egész.” Naná, hogy fölvettem a levelet a Hob. XXI/2 alá.
A három nem is oly szürke eminenciás csak eme beavatási szertartás után engedi útjára a növendéket a zene élvezete felé. Most már biztosak abban, hogy az újonc nem fog értetlenül kóvályogni, nem rontja el az örömét néhány betű és szám. Mielőtt azonban eltűnne a szemük elől, Wolfgang Schmieder is utánakiált. Az eisenachi polgármester 1901-ben született fia és az 1950-ben megjelent tematikus-szisztematikus Bach-műjegyzék (BWV) szerzője azon kevesek közé tartozik, akik nem örökítették meg magukat műjegyzékük címében. A türelmes tanulás meghozta a gyümölcsét, elindulhatsz a szentély felé vezető úton, mondja. Egyszerűbben is csinálhattad volna: ha figyelmen kívül hagyod a betűk és számok üveggyöngyjátékát, a kerítést. Ez esetben biztosan felületesebben hallgattad volna a zenét, mert kollégáim nem mesélhették volna el, amit tudnak.
Egyébként, jegyzi meg Schmieder, néhány évvel ezelőtt egy nyomdász átgázolt a kerítésen. Egy koncertplakátra négy mű címe után BMW-t nyomtatott BWV helyett. Úgy sejtem, büntetése az volt, hogy beleveszett a tengerbe, amelyet Beethoven a nagy Bach méltó nevének tartott. A megálljt parancsoló kiáltás tehát mértékletességre is int: a jó zenéből is megárt a sok.