Határ Győző

BÖLCSŐDAL

elaludni már én csak úgy tudok éjjelente
sziklaszakadék fölött halálveszedelemben
ha érzem hogy a tönkrezúzó tente-tente
miszlikre fröccsentő harsány-feneketlen

de mi ez? sárvulkán? lávató a fenéken?
nem látni tisztán a nagy alázúdulásban
különben is ez vagy az: oly mindegy nékem
fő hogy a vad-függőlegest zuhanjam-lássam

sziklakőnek szirtfalnak itt-ott odaverődni
hiszen ha volna szárnyam hogy kikerüljem
süvítek! s majdszinte hallom már e földi
porhüvely csattanása mekkorát dörren

a golyószóró golyószór lángszóró lángszór
ratatata! rajta vagyok a célkereszten
zuhanórepülésben lőnek valahányszor
a pásztázást a fülem mellett eleresztem

mire a döngő fenéken magam ott verem le
freskóvá kenődve: megleltem hét halálom
megnyugszom s bubujja máris jön szememre
a csucsujja nyálcsurrantó édes álom