Schein Gábor

(GORGÓ)

hirtelen átjáró, a levegőből kimetszett
lombtenyerek árnyékában, visszaforgatott
testnyi rés, eltagadott, elveszített,
ahová, mint fogoly, akit egyszer csak
szabadon engednek, szégyenével visszatérhet
az ébredő, és amint belép a félrebillent
vaskapun, látja, hogy a szűk utat vastag
galambtrágya lepi, a sarkokban rothadó
szemét, és még emlékszik egy lépcsőre,
a fordulónál mintha lett volna egy kút is,
gorgófej-vízköpő, de odáig nem lehet feljutni,
a visszakapott testet nem tartja meg
a résen, mint kecskedudából, kiszakadó levegő.