Sajó László

TEPERTŐKRÉMES KENYÉR

kezemben tepertőkrémes kenyérrel
hagytál anyu az ablakmélyedésben

tízpercben kenyeret könnyet le kell nyelnem
most felelni fogok mindjárt becsengetnek

föltolul könny emlék mondat mind ami
bennem van csak nem tudom kimondani

különösen a p-ket k-kat t-ket
most kimondom anyu szeretlek téged

tornaórán is magamtól estem össze
büdös zoknik közül felnéztem te jössz-e

a hálóteremben senki hozzám nem szól
fölöttem nagyfiú minden éjjel rejszol

ablakból nem ugrom valaki átkarol
várom mikor bukkansz elő a fák alól

hozol rántottcsirke-combot sütit fasírtot
kezemben tepertőkrémes kenyérrel sírok

ha szólítanak az utolsó órán
se szólalok meg anyu te hajolj rám

meglapulok hadd higgyék nem vesznek észre
könnyem kenem tepertőkrémes kenyérre

nem tudok aludni és nincs ébredés sem
itt hagytál anyu az ablakmélyedésben

nappalokba bebetonozott éjszaka
anyu vigyél haza anyu vigyél haza