Sajó László
TEPERTŐKRÉMES KENYÉR
kezemben tepertőkrémes kenyérrel
hagytál anyu az ablakmélyedésben
tízpercben kenyeret könnyet le kell nyelnem
most felelni fogok mindjárt becsengetnek
föltolul könny emlék mondat mind ami
bennem van csak nem tudom kimondani
különösen a p-ket k-kat t-ket
most kimondom anyu szeretlek téged
tornaórán is magamtól estem össze
büdös zoknik közül felnéztem te jössz-e
a hálóteremben senki hozzám nem szól
fölöttem nagyfiú minden éjjel rejszol
ablakból nem ugrom valaki átkarol
várom mikor bukkansz elő a fák alól
hozol rántottcsirke-combot sütit fasírtot
kezemben tepertőkrémes kenyérrel sírok
ha szólítanak az utolsó órán
se szólalok meg anyu te hajolj rám
meglapulok hadd higgyék nem vesznek észre
könnyem kenem tepertőkrémes kenyérre
nem tudok aludni és nincs ébredés sem
itt hagytál anyu az ablakmélyedésben
nappalokba bebetonozott éjszaka
anyu vigyél haza anyu vigyél haza
