Nádasdy Ádám

AZ ÓRA

Az órát érettségire vették neki,
keletnémet volt, nem szerethető.
Pedig a Glashütte patinás márkanév,
mondta az anyja, és az apja is
bólogatott, na annak aztán
fogalma nem volt az ilyesmiről,
műszaki cikk, ugye. Az üvege
magas volt, domborúan régimódi,
és külön körben, kerek mélyedésben
futott a kis másodpercmutató.
Elvileg vigyázott rá, de a vonaton
kézmosás közben, már Wroclaw után,
lecsatolta és a mosdóra tette,
egy lengyel nő ment be utána, meine Uhr?
my watch?, hiába állt eléje, úrinői
tartással, felvont szemöldökével
csak intett: félre, siheder, mit képzel itten.
Nem motozhattam meg, mondta a többieknek,
hát nem, mondták. Nem bánta igazán.