Kiss Anna

ÖRVÉNY

talán a
szárnyaké,
amint a
szárny visz
fölfelé,

a nagy,
világos
szárnyaké,
a nagy,
világos
szárnyaké.

Hány szélben
lángoló
szalag,
eloldva
vélünk
szállanak,

a szél is
lángra gyúl,
hiszen
színekkel
lángoló
selyem.

Kelő
holdjával,
ó, a szem!

Mint szélben
lángoló
színek,
eloldva
vélünk
mindenek,

hol minden
lángra gyúl,
hiszen
színekkel
lángoló
selyem.

A lángoló,
nagy
szárnyaké,
amint a
szárny visz
fölfelé,

a lángoló,
nagy
szárnyaké,
a lángoló,
nagy
szárnyaké.

Hány szélben
lángoló
szalag,
eloldva
vélünk
szállanak,

a szél is
lángra gyúl,
hiszen
örvénylő,
lángoló
selyem,

a szél is
lángoló
selyem,
a szél is
lángoló
selyem.