Czesław Miłosz

EGY KILENCVENÉVES KÖLTŐ DEDIKÁL

Hát mégis túléltelek, ellenségeim!
Neveteket már moha borítja.
Pedig milyen buzgón vezettétek a hajszát
Az elfajzott gaz áruló nyomában. Tanmesék
Mondják: a végén győz az igazság.
Hát nem feltétlenül. Kicsit gyöngébb a szív,
Kevesebb a kitartás és máris trombitaszó
Búcsúztatja a szegény nyuszit vagy a medvét.
Ez a diadal nem tölt el büszkeséggel.
Egyike tán a sok csodás fordulatnak
Azok közül, amelyek egykor megmentettek
Auschwitztól; és szintúgy (van rá adat)
A lágersorstól kies Vorkutánál.
Ebben, úgy látom, semmi érdemem nincs.
Gondviselés óv művészt és bolondot,
Mondta valaki. Mintegy kompenzálva
Azt, hogy mi csak játékszerek vagyunk
Teljesen ismeretlen sötét erők kezében.
Meg hogy kevésbé vagyunk beszámíthatók.

Híven szolgáltam én a lengyel nyelvet.
Sok nyelv közül egyetlenegy ez nékem,
Hív engem, s kéri, hogy fényét emeljem,
Mert itt túl sok majomforma ember
Beszéli, akiktől – megvallom – viszolygok.
De beszéli oly sok jó és tiszta lélek,
Hogy imáik megválthatnák a világot.
Meg aztán a lengyelség: kötelesség,
Sőt van, akinek szenvedély. Nem is adnám
Bármely nyelven írt bölcs mesterművekért.

Sok igazság volt, ellenségeim,
Abban, hogy ez a gaz kisúr ábrándokat
Szőtt, felhúzta orrát, bírált jobbra-balra,
Nem élt köztetek, mindjárt célra tört:
Gőggel elsáncolt saját hírnevére.

Igen, valóban, művemet megírtam.
Ez annyit tesz, hogy tudatában voltam,
Milyen veszély fenyegeti a lelkem.
Elég pár életrajzot szemügyre vennünk:
Kortársam volt pl. Jerzy Andrzejewski,
Vagy földim a Niewa|a folyó mellől
Witold Gombr. úr, egyik se fénylő jellem.
És bár rájuk gondolva mint egyénre,
Rögeszméikre és eltorzult énjük
Ócska trükkjeire s a boldogtalanságra,
Szánalmat érzek, aggodalmat is,
Hogy hátha nem vagyok más én se, mint ők,
Tölgyet játszottam, s törzsem korhadék volt.
Milyen lesújtó. De van rá bocsánat:
Nagyobbak akartak lenni önmaguknál,
Prófétaságra mindhiába vágyva.
Most, megvénülve, tanúk előtt állok,
Kiket az élők szemmel már nem látnak,
Beszélgetünk, nevükön hívom őket,
Miközben kezem dedikál csak, aláír.

Gömöri György fordítása