Rába György

KOSZTOLÁNYI IDŐN TÚLI SZABADDOBÁSAI

A köröm meg a szakáll azok igen
a kiszabott és ráalkudott időn túl is nőnek
de a bátorságról fennen hirdethettem
bátor aki Rómában a kommunizmust
Moszkvában viszont a fasizmust élteti
most sehol sincs fekete ing se vörös zászló
mégis az én síron túli műveim manapság
itt sorakoznak fél- sőt egészvászon kötésben
ezt sose gondoltam volna ugyan
írtam regényeket négynek az értékével
magam is tisztában voltam persze
novelláim száma majdnem annyi ahány
hónapot töltöttem földi vendégjátékomban
a vers pedig ha nem is úgy született
mint ahogy lélegzetet vesz az ember
de ahány mély levegőt magaslaton
valóban írtam hetente megélhetésért
soha kényszerűen írásra ajzott
a síró kalauz a meglopott hóember haldokló ház
a mindennapi álarcosbál a sebtapaszos ló a légy
egy könyv idegen város színházi élmény
a nyelv lúdbőröztető szépsége torzulása
ám hogy tíz kötetbe rendezzék sóhajaimat
szösszeneteimet mint díszszemlére katonákat
sose gondoltam volna erre sose
pedig terepszínű hadrendjük mellett
immár glédában s fehér egyenruhában
állnak ugyanők utószülött gyermekeim
mint amikor zászló alá hívják
az egymást követő évjáratokat
lehetséges-e hogy egy ármádiát teremtettem
ha igen legyenek ők az új üdvhadsereg
orvosok határok (és fegyverek) nélküli csapata