Jónás Tamás

HÁRMAS OLTÁR

1

deszkáit az ég
rám szögezte rég
visszavette hát
minden ékszerét

öntudatlanul
várom hogy az Úr
kötele feszül-
e vagy meglazul

 

2

Akkor legyen ez a nap. Ez az óra. Az elmúlt pillanat.
Mutasd magad. Elfelejtelek.
A bizalom és te, mint hold meg a lakat.
Követlek, kínozlak. Tavasz a telet.
A magára ébredő éjszaka csalódása lehet ilyen.
Fénykoronák hasztalan csodája.
Nem találkozhatunk senkivel.
Csak a láthatatlan szárnyak suhogása,
az árulkodó csend vezet minket.
Fel-felrobbanó kis csillagok alatt megállunk.
Kilakoltatja akkor gondolatainkat, ami nincs meg.

3

Nem lesz-e túl késő, nem lesz-e túl korán?
Megszédülve a szorgalmas beteljesedéstől
nem hitetlenkedem-e tovább, mint kellene,
vagy ostobán: nem adok-e át mindent túl hamar?
Magányomat, kényszeredett kozmetikus, fodrász, tánctanár,
fojtogató szépséggé bírom-e végigcipelni?