G. István László

ÍTÉLETEDBŐL

És ítéletedből majd megszököm,
mert szélcsendből is kiszökik a szél,
nem lehet jóságnak rajtam se átka –
érdemtelenül hív a kárhozat:
ugyanazt kapni levegőtelen,
készületlen tüdővel, mint a sok
megbékélt szem, amiben jár a fény,
és hív a körbe. Meg se szégyenít,
hogy tékozolhatatlan tartozásom
többet tud rólam, mint amennyit én
felejteni tudok. Nem bírom el:
arcod kivárhatatlan áradása
mint szigettelen tenger húz körül.