Furmann Imre

AZ ÚT VÉGE

A fában van a bizonyosság:
Belőle készül a kereszt.

A vasban a bizonyosság:
Belőle készülnek a szegek.

Szénaillat? Ólmeleg?

Csak keresztek, csak szegek.
Csak ajkakra fagyott szó.
Csak szemekbe dermedt rémület.

Az út végén az Isten is
Mindegyik arcát eltakarja,
Hátat is fordít, úgy tesz,
Mintha fontosabb dolga akadna.