Payer Imre

HOLTPONT, FORDULÓPONT

mikor ott az ismeretlen, nem tudni, hova is
vezető feljáratokkal telezsúfolt nyolcszögű
aluljáró keramitján meginogtam; amikor
az utolsó – akkor még nem tudtam, hogy nincs tovább –
találkozásunk követően meginogtam; amikor
szesz okozta süllyedésben meginogtam; aluszín
gomolyagban meginogtam; azután valami e-
rő a lábaim irányítani kezdte; amikor
elindultam – akkor, ott –, holtpont, fordulópont;
amikor te lefelé, én meg föl; föl a lépcsőn, kifelé,
ki a múltból; amikor egyenest és sebesen –