Lázáry René Sándor

CATULLUS-PARAFRÁZIS

„En la tčrra de Provensa”
(Peire Vidal)

Eltelt hát ez a nyár is: őszbe lankad
Dúsabb lombja a déli víg világnak!
Itt még izzik a lég, a cserje szikkad,
Erdőtűz heve dúl kigyúlt tetőkön –
Másutt már dideregni kezd a vízpart,
Záporban lepereg levél a fákról…
(Páris parkjait is suhancz fuvalmak
Zörgetik vihorászva reggelente…)
Hagyd el végre, René, Provence mezőit,
Marseille fényeit, Aix s Aubagne vidékét,
Nizzában se napozz soká… Olaszhon
Sürgő városait bejárva búcsúzz,
Térj meg távoli otthonodba, vándor!
Lelkem megremeg, új utakra vágyik –
Bolygó lábam alatt a föld bizserdül.
Isten véletek, édesek, barátok:
Sorsom viszszavet elhagyott hazámnak.

Toulon–Fréjus, 1887 augusztusában