Hoppál Mihály

FÉL EDIT: RÉGI FALUSI TÁRSADALMAK

Szerkesztette és bevezette Hofer Tamás
Kalligram, Pozsony, 2000. 408 oldal, 3200 Ft

Fél Edit (1910–1988) legjelentősebb tanulmányait gyűjtötte össze egy kötetbe Hofer Tamás, aki évtizedeken át állandó munkatársa volt, sok közösen írt tanulmány és könyv szerzőtársa. Talán nem egészen véletlen, hogy a kötetet a pozsonyi Kalligram Kiadó jelentette meg, mert Fél Edit családja (ügyvéd édesapja) a Csallóközből származott, így azt szülőföldjének tekintette, ott is sokat gyűjtött, meg más felvidéki helységekben is (például Martoson).
Már igen fiatalon kezdett publikálni, 1934-től rendszeresen, vagyis azonnal az egyetemi tanulmányok befejezése után. Először a népviselet kutatása érdekelte, és meg kell mondanom, hogy mint etnoszemiotikust meglepett azoknak a korai – a harmincas évek közepén – íródott tanulmányoknak és adatközléseknek a szemiotikai szemlélete, világos lényeglátása, elméleti feszessége.
A negyvenes évek közepétől fokozatosan fordult Fél Edit érdeklődése a népi társadalom, pontosabban a paraszti társadalom vizsgálata felé. Majd az ötvenes évek közepétől célul tűzte ki, hogy megörökítse egy hevesi falu, Átány akkor még élő „valódi” paraszti társadalmát, a téeszesítés előtti falusi lét mindennapjait. Ennek a kutatómunkának, az évekig tartó gyűjtésnek – amelyben Hofer Tamás is részt vett – az eredménye több németül és egy angol nyelven megjelent monográfia, a Proper Peasants. Mindezt azért jeleztem, mert tudni kell, hogy Fél Edit – és Hofer Tamás – munkásságát külföldön jobban ismerik, mint itthon – mint ahogy ez a válogatás az első olyan kötet, amelyben társadalomnéprajzi tanulmányai megjelentek, noha régóta kötelező olvasmányok az egyetemeken, a hazai néprajztudomány klasszikus írásai.
A kötet főbb témakörei a következők: még a negyvenes években íródtak a nagycsaládi szervezetről (akkor még működtek) szóló elemzései és a hozzá kapcsolódó szokásokról, szokásjogról, a gazdasági munka szervezéséről. Az életút fordulópontjai című fejezetben a lakodalom és halál körüli szokások pontos bemutatását láthatja és az egyes mozzanatok társadalmi jelentését értheti meg az olvasó. A következő fejezet tanulmányaiban a helyi társadalmak (a felvidéki Martos, Tiszaigar, Átány) emberi kapcsolathálóinak feltérképezését végezte el Fél Edit Hofer Tamással együtt. A negyedik fejezetben a paraszti életforma változásáról szóló tanulmányok találhatók igen tanulságos következtetésekkel, ugyanez vonatkozik a kötetet lezáró, összegző jellegű írásokra is, melyek közül talán a legérdekesebb egy Párizsban tartott előadása a saját kultúráját kutató etnológus dilemmáiról, amelyben a bennszülött és kutató kettősségét/egységét kell feloldani!
Az utolsó fejezet előtt 124 válogatottan szép, néprajzi szempontból informatív, a tanulmányokat vizuálisan kiegészítő fotó található, többnyire Fél Edit fényképei, amelyek a Néprajzi Múzeum gyűjteményében vannak. Fél és Hofer munkásságának egyik jellemzője a vizualitás becsületének helyreállítása, magyarul: sok képpel illusztrálták tanulmányaikat – különösen vonatkozik ez természetszerűleg a magyar népművészetről szóló munkáikra.
Fél Edit munkássága példaerejű, elemzései pedig modellértékűek, mert rámutatnak egy hajdan volt társadalom, a falusi parasztság hagyományokat őrző világának, „életvilágának” a teljességére, emberi-közösségi vonásaira.
Igen, az a világ, amit Fél (és Hofer) megörökített (Átányban), már nincs többé. Nélkülük, az ő terepmunkájuk nélkül szegényebb lenne a magyar néprajzi kutatás.