Hans Sachs

SZENT PÉTER ÉS A KECSKE

Krisztus még a földet járta,
s Szent Péter volt útitársa,
amikor egy falu mellett
Péter ily beszédbe kezdett:
5 „Ó, Istenem és Mesterem,
furcsa jóság az énnekem,
hogy, bár törvény akaratod,
világod így futni hagyod;
pedig jól látod, hova jut.
10 Megmondta ezt már Habakuk:
nem jog igazgat, hatalom;
mohó az úr az igazon,
jámbor a gonosztól félhet,
bírák hamisan ítélnek.
15 Miköztünk is éppúgy megyen,
mint halak közt a tengeren:
fölfalja a nagy a kicsit;
nem a jó, a rossz győztes itt.
Így megy ez fenn, így megy ez lenn,
20 az egész emberi nemben.
De neked ez meg se kottyan,
Te csak ülsz, s nézed nyugodtan,
mintha nem is fájna semmi,
mindennek így kéne lenni.
25 Pedig vón mit tenni itten!
Lennék csak egy évig Isten,
ekkora nagy hatalommal,
rendet csinálnék, azonnal!
Sokkal különb birodalom
30 kerekedne itt ki, tudom. –
Megfékezném az uzsorást,
ölést, rablást, gyújtogatást,
végeznék a hitszegéssel.”
Felelt az Úr: „Mondd csak, Péter,
35 komolyan hiszed, hogy jobban
kormányoznál országomban?”
Felelé Péter: „Komolyan.
Jobban menne, hidd el, Uram!
Rendbe tenném a világot,
40 ezt az összevisszaságot.”
„Akkor – szólt az Úr – tenéked
kell vezetned az egészet. –
E nap te vagy az Úristen,
kezedbe fut össze minden.
45 Teremts, építgess kedvedre,
légy szigorú, vagy légy enyhe,
hozz a földre átkot, áldást,
– mire jutsz majd vele, ám lásd –,
napot, szelet, esőt adhatsz,
50 büntethetsz és jutalmazhatsz,
országomat, úgy, ahogy van,
kezedbe rakom le mostan.”
S pálcáját, ’hogy ezt kimondta,
Péter tenyerébe nyomta.
55 Jókedvű lett Péter nagyon,
tetszett néki az uralom.
S akkor egy asszony közelgett,
sápadt, sovány volt, és keshedt,
előtte pedig egy kecske:
60 legelni azt terelgette.
Átalútnál szólt az asszony:
„Eredj, Isten oltalmazzon!
Eddig is ő oltalmazott,
hogy se vihar, se farkasok
65 nem tettek még kárt tebenned.
Nem maradhatok melletted,
mivel napszámba kell mennem,
másképp nem lenne mit ennem
otthon a gyermekeimmel.
70 Most hát csak szépen eridj el,
s legelgess! Az Isten óvjon!”
Ezzel fordult, s azon módon
ment ki-ki, amerre kellett.
Szólt ekkor a Úr Péternek:
75 „Hallottad, Péter, a fohászt?
Hát teljesítsd, el ne odázd,
mivel ma az Isten te vagy!
A te teendőd, hogy ne hagyd
bajba jutni ezt a kecskét,
80 hisz gazdája oly szépen kért.
A te gondod, merre, hol van,
el ne vesszen a bozótban,
ne kerüljön tolvajkézre,
medve, farkas szét ne tépje,
85 hanem mikor itt az este,
hazamenjen az a kecske,
hol a szegény asszony várja.
Tedd, hogy ne várja hiába!”
Nem mondatta el ezt kétszer,
90 átvette a kecskét Péter,
terelgette ki a rétre,
s kezdődött kínszenvedése. –
Ifjú kecske volt s szemtelen,
nem volt nyugta egy percre sem:
95 hol hátrament, hol előre,
föl a hegyre, le a völgybe,
hol pedig a cserjék között
fújtatott Péter, és nyögött,
ahogy meztélláb és sután
100 baktatott a kecske után.
Vérvörös lett a tarkója,
s ömlött az izzadság róla.
Az egész nap ekképp telt el,
így küzdött az öregember,
105 míglen elérték az estét,
s otthon tudhatta a kecskét.
„Mondd csak, nincs kedved – kérdezte
az Úr Pétertől nevetve –
még egy kis istenkedésre?”
110 „Jaj, Uram, nem! Semmiképp se’!
Vedd el tőlem hatalmadat,
nem kérem semmi szín alatt!
Arra sincs bennem bölcsesség,
hogy ráncba szedjek egy kecskét,
115 nemhogy az egész világot.
Bocsásd meg e balgaságot!
Ígérem, hogy mától fogva
nem ártom magam dolgodba.”
Mondá az Úr: „Ezt tedd, Péter,
120 s meglátod, hogy többet érsz el.
Mert nyugton az olyan alhat,
ki rám bízza az uralmat.”

Ezt a mesét a régiek
hagyták reánk, hogy intsenek
125 minket, e kor embereit,
hogy legbölcsebb dolog a hit;
hogy az Úristen hatalma
mi az eget s földet tartja,
s az Ő rejtett terve szerint
130 mozog az élő szerte mind;
s hogy nem lehet úr felette
más, mint aki teremtette.
Neki jár hála, tisztelet,
s elvitatni azt nem lehet.
135 S ha háborog a kotnyeles,
miért van az, miért van ez,
mért tűri az Úr a gonoszt,
gyors büntetést ki mért nem oszt
az aljasra, ki fönt lebeg,
140 olyan gondolatok ezek,
melyeket a hús, vér sugall,
s teljes bennük a zűrzavar.
Ilyenek az Úr műveit
tökéletleneknek hiszik,
145 javításra szorulóknak.
Aztán, mikor nekifognak,
hogy nagy kínnal rendbe szedjék,
le nem bírhatnak egy kecskét.
Ó, ismerd el, te esendő
150 ember, nem vagy elegendő
hogy megértsd az Úr szándékát!
Nyugodj meg, és lásd be inkább,
hogy ok nélkül semmit nem tesz:
térj meg gyermeki hitedhez!
155 Ne képzelj olyat te soha,
hogy az Úr nem figyel oda,
sorsára hagyja világát!
Ő, ki mindeneken átlát,
tudja, mért tűri a rosszat:
160 ezzel is csak jóra oktat,
parancsa tiszteletére.
S ha nem vágysz okulni mégse’,
gőggel ellene szegülnél,
lakolni fogsz majd a bűnér’,
165 ne félj, meglesz büntetésed.
S mert Ő dolga az ítélet,
ember, ne ítélj helyette,
hanem kérd, bűnünk feledje,
maradjon üdvünkre gondja,
170 szent kegyelmét meg ne vonja;
árasszon el véle minket
s hívő gyülekezetinket.
Hogy higgy, és nyugodt maradhass,
néked azt kívánja Hans Sachs.

1555. október 8.

Mann Lajos fordítása