Schein Gábor

(ELŐSZÖR)

először csak egyetlen levegővétel, buboréknyi a tér,
de abban is már ugyanaz a tartás,
ahogy a sárkányrepülő előredől, elrúgva magát a csúcstól,
és mielőtt fordulni kezd vele a hegytető,
látja, hogy az égbolt még távolabb ér, pedig minden
fokról fokra szűkebb, elnyújtott, hosszú
fulladás, és mintha láthatatlan teraszokra emelné a felszálló
áram, a lélegzet egyre ritkább és szárazabb
lombjai közé, a nem múlás szíve már kihagy, és mint
kiszakadt fűcsomót, ránt magával egy
maroknyi eget, mellét megtámasztja még egy ferde
levegőfal, amin csúszhat, akár egy tölcsér
oldalán, de aztán hirtelen előrebukva egyre gyorsabban
forogni kezd a hegytető, s a ziháló messzeséget
egy test súlya húzza egyetlen pont felé, ahogy a tölcsér torkán
átszakad, és nincs alatta föld, és nincs alatta ég