Lackfi János

BŐRÖNDÖK, EMBEREK

Kurtág Györgynek

A kihalt pályaudvarra
befut a vonat
utasai lecihelődnek
nem jött ki senki eléjük
de erre számítottak maguk is
Bőröndjeikkel járkálnak fel-alá
egymást hol előreengedik
hol előzik
Majd sorba állítják s gátfutókként
ugrálják át csomagjaikat
Legvégül eldöntik a sort
dominóláncként omlik a földre
A kofferekből torlaszokat emelnek
mögüle tekintetükkel
egymást lődözik
Míg végül elül
a furcsa koreográfia
A földön bőröndökből mozaik
mindben embrióvá gömbölyödött
testek fekszenek
s mellettük noteszek
ruhák tollak fésűk és vekkerek
e legkedvesebb és legfontosabb
tárgyak mint régi sírokban
a fegyverek