Szakács Eszter

VÍZRE ÍRT

Úgy ment el, hogy közben végleg itt maradt.
Késői nyár maganyugtató esője.
Álmomban összeszedtem a hamvakat.
Visszapergett a kiszáradt, sárga földre.
Játszottam sakkot és kopogós römit.
Kőrisfa pohárban a csontkockák hangja.
Mikor az egyetlen töltényt ellövik.
Vagy felakasztanám magam a harangra.
S mintha mindez együtt víz színén lebegne,
életeket, álmokat el sose kezdve.