Szakács Eszter

VADRÓZSÁT, LÁMPALÁZAT

Mert megköszönni azóta se tud
esőt, vadrózsát, lámpalázat,
s mert végül úgyis ugyanoda jut:
minden út harag vagy alázat.

A kettő közt: csak dibdáb szóbeszéd,
édesvíz nyugtalan sötétje.
Hallgatna titkosított szívverést
inkább egy emléktől elégve.

Nem tudja többé összefogni
(talán a szél majd, mikor vége lesz),
s ne kelljen könnyű álmokat sodorni,
melyek nem tartozhatnak senkihez.