Rába György

TALÁLÓS KÉRDÉSEK ÚTJÁN


Ha megfejted mondta de mind a hármat
lányom keze és fele birodalmam
minden javával királyi szavam rá
nyomban tiéd lesz ahogy megfogadtam
én persze lódultam ugyan hová is
gyalog válasz fölé a végtelenbe
utaztam nyájas légáramlaton
röpködtem hókristályokkal telente
riadoztak is az éter lakói
ki veri föl otthonukat a békét
züllesztettem biz gondolatjelekké
az égi V-t darvak csapata ékét
s az évszakokkal versengő jutalmát
a kettéroppantott talányt vihettem
a rendelkező zsámolya elé
s fordulhattam különb kalandra menten
ám ezúttal ellenkező irányba
most már a föld középpontjába törtem
ki ott lakik fénytelenül lakik
alakul akaratát vesztve mégis
de minden perce árnyékszín tovább
kutatni ok nem volt kifejletét is
csiholtam is eszemet mielőbb
másodiknak felszínre hozni titkát
légszomj ösztökélt kifelé szorongás
tárnáimból szabadulni leginkább
s új megfejtésem láttán amikor
a célt mutatta nekem szervezője
nem éreztem többé másféle gondot
minél hamarabb elköszönni tőle
fönt és lent közt éltem már birodalmat
tucatjával bukkantam lánykezekre
csakis álomba szenderülni vágyom
nem hallgatom az esti híreket se