Lázáry René Sándor

HUSZADIK SZÜLETÉSNAPOMON ABU SZIMBELBEN

(1879. szeptember 17-én)

Ramszesz térdére másztam,
Csak néztem Abu Szimbelt:
Szikrázó napsütésben
A Hórusz-kapu színtelt.

De bennebb néma szobrok,
Kolosszusok meg árnyak –
Áspisra, skorpiókra,
Szent vendégekre várnak.

Ramszesz térdét megültem,
Csodáltam Abu Szimbelt:
Napszállat, sziklafal-tűz,
A templomkapu színtelt.

De bent a csend, a csarnok,
Bent nőnek már az árnyak,
Hallgatnak mind a szobrok,
S mindent magukba zárnak.

Húszéves voltam aznap,
Vad, érthetetlen ifjú –
Azt hittem, halhatatlan
A fény, mely lelkemig fú.

Marosvásárhely, 1929. szeptember 30-án