Lázáry René Sándor

DE AEGYPTO

Akhet-aton-ban

Milyen finom, kecses volt:
Hogy fénylett El-Amarna!
Homokkő fáraófej,
Nem rideg alabástrom –
Sugárzik Ekhnaton!…
S a kételyed ha marna –
Hidd azt, mi mozdulatlan,
Mert minden haladás: rom.

Tell-el-Amarna, 1910 júliusában

Más ozymandiás

Mészkőbe vésik arcom
S királyi dioritba
Rabszolga percek, évek,
De sorsom büszke gránit –
Hasadtan fekszem én is
A porban, kiborítva,
S ha lexikonban egy kéz
Olykor nevemre rányit –
Hatalmas, súlyos arcom
Továbbreped parányit.

Ramesszeum, 1910 augusztusában

Festett thébai sírfalak

Sírban lakozni, élni
Thébában sosem unnál:
Örömmel elhenyélnél
Nakhtnál vagy Nebamunnál.
Halászhatnál, holott sás
Susog talányokat,
Vadászgatnál, ölelnél
Hárfákat, lányokat!

Örök vendég lehetnél
Nakhtnál és Nebamunnál:
Táncot, kertet, szerelmet,
Vízpartot meg nem unnál!
Boldog, ki víg halálba
Csak hazalátogat.

Sejk-Abdel-Gurna, 1910 augusztusában