Lázáry René Sándor

BAUDELAIRE LEVELE ANYJÁHOZ

Igen, Maman, hajam zölden virul, lobog ma,
S mint dús szavanna leng, hol csorda lődörög –
De néha kékre vált, s mint musztáng-csődörök
Csapzott sörénye száll, ha vágtatnak dobogva –

Béklyót, zablát, lovast nem ösmerőn, se fésűt!
Szegény fejem zilált, kígyózó, furcsa lény:
Gőgös Medúza-fő, ha poshadt uczczafény
Sziszszenti fürtjeit, s a szenynyes éjbe szétsüt,

Maman, bodor hajam, mely villogón czikáz, ráng,
Hoszszan, mint kéjre hűlt közöny, ha öltözöm…
Beteg ködökbe hull a bús Hőtel Lauzun,
S kigyúlnak tincseim – lilán, akár a gázláng…

Párisban, Szent-Lajos szigetén, 1881 szeptemberében