Halasi Zoltán

A FORDÍTÓ DALA

Érzek anyagukban erőket,
fogják a kezem, s egyszerre, nicsak:
új életre gyúrhatom őket,
s a vonásaik nem hamisak.

Amit ők kaptak, azt kapom kölcsön,
ami bennük mint egyszeri ért;
hogy testet a nyelvemen öltsön,
hogy értsen belőle, ki ért.

Ám emberöltőbe se telhet,
a beszédes edény, a ma új,
vevőkre, fülekre se lelhet,
modorossá lesz, elavul.

Mit számít? Ez is van olyan, mint
futózni kopott gumikat;
aszfaltpogival – legyen egy szint –
kenegetni hiányos utat.