Szabó T. Anna

PILLANATKÉPEK

Őrjöngve csivognak a fecskék,
körbevadásszák az eget.
Enni kell, bőven és sokat,
enni kell, míg lehet.

Most ki-ki magának eszik,
nem kell táplálni, végre, mást.
Gyakorolják a repülést:
a fordulást, a bukdosást.

Óriásnagy az óceán,
soknak utolsó ősze ez.
Esznek hát, kapkodva, mohón:
életért életet.

*

Pattogva szórja magvait
a tengerparton a rekettye.
Egy apró érintés elég,
hogy barna burkát felrepessze.

Bőrszerű, száraz hüvelye
szétpattan, s akár egy parittya:
sokáig titkolt magvait
most messze-messze elhajítja.

*

A tó felett örvösgalamb száll,
tükörsima a szürke víz.
Mintha minden egy helyben állna:
mozog, de mégsem változik.

Akár egy finom, régi pasztell.
Belül vagyok a kereten.
Az öröklétet félve méri
szívverésem, lélegzetem.