René Guy Cadou

MINDENEK ELLENÉRE

Láncon vonszolj kövek között
Zuhatagokkal tengerekkel telitömd torkomat
Vasaddal pipacsformán jelöld meg torkomat
Falak satujában térdemet dalra kapasd
Csontomat kifehérítsd mint sivatagi kutyáét
Két kézzel tartva vidd koponyám repedt lámpását
Élő fáklyámat lobbantsd az útkereszteken
Feszíts fel engem hajók vitorlázatára
Útnak induló házak ablakaira
Ó nyaldoss engem láng mint alacsony gerendát
Zúzz össze teljes súlyoddal szomorú évszak
Boríts be avarral
Nem beszélek többé
Nem tudom mit szeretnél tőlem hallani
Minden bűnömben ártatlan vagyok
Bezárultam a szónak
Nagy mozgó csend vagyok
Szerelmemmel nem tartozom elszámolni neked.

Lackfi János fordítása