René Guy Cadou

A TENGER CSAVARGÓI

A tenger szűk sikátoraiban
Elvadult telkeken hol bogáncs hajt lilán
Mikor a lebukó nap vadszamárként nyerít s a
Legelső hajólámpa üvegszemét gurítja
Hangapillák alatt ködös tájak iránt
A két gyerek kinek vagyona csak az arca
S pár könnyed mezteláb alig emberi már
Perzselő tengeri kagylópadlón tapadva
Mely kőnehéz akár körutakon a nyár
E kettő megy cipel kincseik látomások
Az elkötött ladik padjára másznak ők
Mintha csak messzire sodorhatna az álom
Nyálhab vádolja meg a két menekülőt
De bármily boldog is az erőpróba fáraszt
Ha nekifutsz megint lankaszt rövidesen
A két tolvaj belül érzi már az önvádat
S elszunnyad a ladikban mely sosem járt vizen.

Lackfi János fordítása