René Guy Cadou: A HALÁL ÁBÉCÉJE

René Guy Cadou

A HALÁL ÁBÉCÉJE

Beszélj halkan halál nehogy meghallja bárki
Ujjaiddal beszélj jöjj hát még közelébb
Mozdulatod hamu-köteleket bogoz ki
S könnyeket ők adják hangomnak erejét

Felismerlek bizony. Nem változott a nyelved
S kezed amely apám homlokára simult
Érted mondtam búcsút gazdag fedélzeteknek
S tenger-dűlőknek: ott kéklő és mély az út

Ölelkezve megyünk most az őszi ködökbe
Húnyt utcáknak során ahol a kés forog
Fekete tavakig hová más sose jönne
Siessünk ó halál késik az ég amott

Jó barátoknak a mellkasom felajánlom
Ők hoznak levegőt áldásos meleget
Dombok gyomrában hadd görgessen majd az álom
Állatárnyaktól én ugyan nem rettegek.

Ne marasztalj te láng elfújom mécsed immár
S kigyúló arcokét mert szítják éhemet
Hadd csusszanok tovább. Puha kövek elég már
Emeljétek tüdőm úgy lélegezhetek

Lackfi János fordítása