Imre Flóra

IDŐVÁLTOZÁS

a tenger felől fúj a szél
itt ugyan át egy kontinensen
a fákban a hullám beszél
az örökös kétnemű isten

hideg meleg így váltja egymást
mondjuk jó idők rossz idők
az ember végül nem akar mást
enni aludni mielőtt

eljön a végső értelem
vagy a végső értelmetlenség
amikor már se szerelem
se félelem se vágy se restség

se test se hamu már se por
csak semmi sehol semmikor