Jász Attila

A „PILLANTÁSOK KÉZIKÖNYVÉ”-BŐL

Omázs címszó

[És annyi]

És annyi mindent kellene még
tanulni. A téli fákon kívül.
Leginkább a saját nyelvemet,
mikor éppen ez vagy az nyomaszt,

például, nem találom a hangomat,
és úgy tűnik, végleg elveszett,
nem jön ki még egy kis rekedt
hangocska vagy szócska se, és

már menthetetlen és hangtalan
álldogálok csak itt, és céltalan.

[Az öregedés olyan]

Michaux-játék

Az öregedés olyan betegség,
egy ismeretlen lepedék,
mely a múló idővel arányosan
alakítja ki telepét

az arc vonásain.
Beleivódik a bőr ráncaiba,
elöregíti a testet,
de a lélek persze, ez öreg hiba,

nem öregíthető így.
Visszatükrözi a test vágyait,
s lehetőleg nem hagyja, de közöttük
a szakadék még tátog egy kicsit.

Így hasonul az anyaghoz
(vagy fordítva, testhez a lélek?),
s ettől függően lesz majd halandó
vagy épp halhatatlan a lényeg.

[Gyerekkor]

P. J.-imitáció

Nyarak kertje. Gyerekkor.
Két fiatal gyümölcsfa között
egy kisasztal. Papírlap. Vakít.
Árnyékomban öreg kutya hever.

Tovább lassítom a pillanatot,
közelítek, jobban lehessen látni,
ahogy a fa törzsének támasztott
férfibicikli eldől. Rozsdás küllőin

még néhány percig vagy óráig
körhintáznak az alkonyati
napsugarak. Talán utoljára.
Holnap lebontjuk a sátrakat,

aztán indulunk haza.