Tóth Krisztina

VIRÁGEVŐ ZSIRÁF DEZSŐ RÁDIÓJA

Ismeritek a Virágevőt?
Ugye, hogy ismeritek őt?
Barka utcában van lakása,
onnét kukucskál, hogy lássa,
mi folyik lent a világban,
mert a zsiráf általában
nagyon kíváncsi egy alkat:
örül, minél többet hallhat.

Kevés neki már az utca,
azt ő már kívülről tudja.
Mind a jó és rossz híreket,
bűnesetet, balesetet,
lopást, esést, karambolt is,
kihallgatja ha nem volt is,
mind az összes híreket,
semmiből ki nem reked.

Nyújtogatja körbe-körbe
nyakát a Virágevő:
hogy tehetne szert hírekre?
Kéne egy világvevő!
Hogyha elmenne a boltba
és rádiót vásárolna,
ha egy világvevőt venne,
milyen tájékozott lenne!

Fogta magát hát a zsiráf
és lement a Keravillba,
és hogy milyen rádió kell
pontról pontra le is írta.
Ment haza a Virágevő,
nyakában a világvevő,
senki soha még nem látott
elégedettebb zsiráfot.

Milyen volt a rádiója?
Kevés arra himnusz, óda:
mert az hét nyelven beszélt,
mikor éppen nem zenélt!
Német nyelven, angol nyelven,
franciául meg még szebben,
oroszul meg kínaiul,
mert a zsiráf abból tanul,
sőt: beszélt zsiráful is.
Törte még az olaszt, spanyolt,
kicsit finnül is hablatyolt,
s ha a jó szót nem találta
remegett az antennája.
Meghallgatta Virágevő
mit is mond a világvevő,
megjegyezte mind a szót,
a sok információt.

Aztán fent a tetőtérben
kidugta a nyakát szépen,
ismételte okosan
amit hallott pontosan:
így lett aztán Zsiráf Dezső
kerületi világvevő,
vagy még inkább, ez a jó szó,
területi műsorszóró.