Jules Laforgue

VIDÉKI HOLD SIRÁMA

Oh szépséges Hold, te kitelve
Kövér vagy, mint a jószerencse.

Takarodó üt messzi zajt,
Hivatalnok úr hazatart.

Szemből szól egy zongora hangja.
A téren oson át a macska.

A vidék már elszenderül.
Egy akkord még végezetül,

S ablak zárul a zeneszóra.
Ekkortájt hány lehet az óra?

Csöndes hold és táj, néptelen.
Mondjuk azt erre: Úgy legyen?

Beh műkedvelő vagy te, Hold, oh,
Te minden égaljon hasonló,

Láttad tegnap a Missourit
És Párizs város sáncait,

Kék fjordokat a norvég parton,
Tengert, sarkot – számon se tartom!

Boldog Hold, megpillanthatod,
Órájuk ez, nászutasok

Im sereglő fölvonulása!
Útnak eredtek Skóciába.

Csuda látvány, télidei,
Ha versem szó szerint veszi.

Hold, te csavargó holdvilágunk,
S ha cseresznyézni egy a tálunk?

Gazdag éj! belehalok én,
A vidék szívem közepén.

Lám a Hold, ez a drága néne
Vattát gyömöszölt a fülébe.

Rába György fordítása