Jules Laforgue
VIDÉKI HOLD SIRÁMA
Oh szépséges Hold, te kitelve
Kövér vagy, mint a jószerencse.
Takarodó üt messzi zajt,
Hivatalnok úr hazatart.
Szemből szól egy zongora hangja.
A téren oson át a macska.
A vidék már elszenderül.
Egy akkord még végezetül,
S ablak zárul a zeneszóra.
Ekkortájt hány lehet az óra?
Csöndes hold és táj, néptelen.
Mondjuk azt erre: Úgy legyen?
Beh műkedvelő vagy te, Hold, oh,
Te minden égaljon hasonló,
Láttad tegnap a Missourit
És Párizs város sáncait,
Kék fjordokat a norvég parton,
Tengert, sarkot – számon se tartom!
Boldog Hold, megpillanthatod,
Órájuk ez, nászutasok
Im sereglő fölvonulása!
Útnak eredtek Skóciába.
Csuda látvány, télidei,
Ha versem szó szerint veszi.
Hold, te csavargó holdvilágunk,
S ha cseresznyézni egy a tálunk?
Gazdag éj! belehalok én,
A vidék szívem közepén.
Lám a Hold, ez a drága néne
Vattát gyömöszölt a fülébe.
Rába György fordítása
