Jules Laforgue

EGY MÁJUSI LÁBADOZÁS SIRÁMA

Lábadozom, legyöngültség dönt ma ágynak,
Panaszom kék mintájú takarómnak árad.

Untat, hogy napnyugta bája idézze fel:
Szemközt a hölgy járókelőkre mint figyel.

Ha a Halál lényemet egyszer kirostálja,
Többé nem ülne ki esténként ablakába?

Halál, teljes Halál, örökké bús kuvik
Az éj hiteles semmijén sivalkodik.

S íme csupa hallucináció a lelkem.
Letörök, mielőtt sorsom kihüvelyeztem.

Hány est akad ehhez hasonló, májusi!
Egyhangú élet, a szívemet keményíti.

Sok apró nyomorúság megfoszt már eszemtől,
De most tudom, mi lesz a további teendő.

Ki álmodott rólam? Sejteném legalább!
Nők lelke derül rád, aztán jó éjszakát,

Se hit, se hang. Divatos lelkük ujra horgol,
Nézzétek csak őket, közönyös fonalakból.

Szertenevetnek, ám árnyat arcukra vet
Lecsúszott Krisztus és sok más gyanús egyed.

De áldásom falusi nagy tejescsuporra,
Bárcsak az én csókom kemény ajkára forrna!

Senkit sem vádolok, jóllehet úgy hiszem,
Megtehetném, mivel ismert volt jó szivem.

Ugye, tudjuk, mi a törlesztendő adósság,
Arany Szív, átjárnak irodalmi arómák,

És rólad azt, a Gőg szeszén csávált agyunk,
Előbb fél-gyász az út, melyen elindulunk.

Metafizikai, pro primo, rettegésem
Háztáji keservekre fölcseréltem.

Egy-két csip-csup csömör – utazni, irgalom,
Pár évig legalább idegen utakon…

Homlokom mártani tenger vizébe, nyári
Hőségben, a korai reggelnek nekivágni,

Számlálni tornyokat, s megülni, ha meszelt
Házak vakítanak, s a forróság levert.

Békés Gangesz-parton, álomi Indiákon
Mennyi telepem és tartalék függőágyam!

– Kigyúl a lámpafény, és itt a lágy tojás.
A bizonyság ime: bolond lábadozás.

Rába György fordítása